1. modul

1. Tőkepiaci alapismeretek, különösen: hazai tőkepiaci jogszabályok és Európai Uniós tőkepiaci jogi aktusok; az értékpapírok fajtái és jellemzői 1.1.

Alapfogalmak

A gazdaság minden területére, de a háztartások mindennapjaira is jelentős befolyással van a tőkepiac helyzete, működése. A korábbiakban láttuk, hogy a tőkepiac biztosítja a vállalatok és az állam beruházásainak forrásait így, a biológiából vett példával élve, a tőkepiac a gazdasági

élet

keringési

rendszere.

A

megtakarítók

(befektetők)

és

beruházók

(forrásigénylők) közti „tőkekommunikáció” eszköze pedig nem más, mint az értékpapír, melyet előbbi kap utóbbitól a rendelkezésre bocsátott tőkéért cserébe. A befektetésekkel természetesen minden esetben bizonyos mértékű kockázat is együtt jár, van olyan befektetés, amellyel több, van olyan, amellyel kevesebb. Az egyes értékpapírok is (amennyiben értékpapír a befektetési eszköz) a legkülönbözőbb kockázatot és a legkülönbözőbb hozamot testesítik meg, és a tőkepiac az, ahol a kockázat és a hozam közötti átváltás lejátszódik. Az egyes befektetési lehetőségekkel járó kockázat mértéke is állandó mozgásban van, és azonnal reagál a gazdaság működésében beálló változásokra, esetleg működési zavaraira. A befektető végezheti saját maga, személyesen a befektetési műveleteket és végeztetheti befektetési cégekkel ezt a tevékenységet. Ha önmaga végzi, akkor adásvételi szerződés, betétszerződés, társasági szerződés megkötésével és teljesítésével érheti el célját, ha szakértő céget bíz meg, hogy számára befektetéseket eszközöljön, befektetési szolgáltatást nyújtson, akkor pedig befektetési szerződés megkötésével valósíthatja meg törekvéseit. A befektetések célja és iránya a legkülönbözőbb lehet, azonban a befektetési szolgáltatásra irányuló szerződés jellegzetességei, sajátosságai általános érvénnyel állapíthatók meg. A befektetésre irányuló ügyletek minden formájában a befektetőé a központi szerep, hiszen az ő tőkéjére, pénzére van szükség a különböző tőkepiaci műveletek megvalósításához. A befektetések általánosságban három időtávra szólhatnak: lehetnek rövid távú befektetések, középtávú, illetve hosszú távú befektetések. Ezeken az időtávokon belül is tovább oszthatók a befektetések. „E tekintetben a néhány perces befektetésektől egészen a több éves, esetleg évtizedes befektetésig terjed a skála.”

„A befektetés kockázata annak bizonytalansága, hogy a befektetett pénz mennyivel nő, illetve csökken a befektetés lezárásának időpontjára.” Ebből a szempontból kockázatkerülő befektetők és kockázathárító befektetők különíthetők el.

Befektető A befektetési szolgáltatás nyújtására irányuló jogviszony a hatályos szabályozás szerint a befektetési vállalkozás és az ügyfél között jön létre. A korábbi jogszabályok a befektetési vállalkozással szerződést kötő ügyfelet egyértelműen befektetőnek minősítették. A befektető fogalma azonban változott a törvényekben az elmúlt években. Az Értékpapírtörvény szerint befektetőnek az a személy minősült, aki a kibocsátóval, befektetési szolgáltatóval vagy más befektetővel kötött szerződés alapján saját vagy más pénzét, egyéb vagyontárgyát részben vagy egészben az értékpapírpiac, illetve az értékpapírtőzsde hatásaitól teszi függővé, kockáztatja. Jelenleg a Tőkepiaci törvény és a Befektetési alapokat szabályozó törvény is meghatározza a befektető fogalmát. A Tőkepiaci törvény által alkalmazott befektető fogalomból 2007-ben kikerült a befektetési vállalkozással befektetési szolgáltatási ügyletet kötő ügyfél, és jelenleg a Tpt. szerint befektetőnek csak az a személy tekinthető, aki a befektetési alapkezelővel vagy más befektetővel kötött szerződés alapján saját vagy más pénzét, egyéb vagyontárgyát részben vagy egészben a tőkepiac, illetve a szabályozott piac, tőzsde hatásaitól teszi függővé, kockáztatja. A Befektetési alapokat szabályozó törvény kizárólag a befektetési jegy vagy más kollektív befektetési értékpapír tulajdonosait tekinti befektetőnek. A befektető fogalma, a befektetői státus meghatározása tekintetében több irányú ellentmondás áll fenn a hatályos jogszabályainkban. A MiFID irányelv befektetőnek tekinti az ügyfelek minden kategóriáját. A befektetési szolgáltatókról szóló törvény viszont nem tekinti annak, és nem ad befektető fogalmat sem. A Tpt. és a Bat. befektető fogalma nem tartalmazza a befektetési vállalkozással szerződő ügyfelet. A befektetői minősítés problémája a lakossági ügyfél tekintetében áll fenn. (A szakmai ügyfél, valamint az elfogadható partner intézményi befektetőnek számítanak.) A lakossági ügyfél a befektető-védelmi szabályok alkalmazása tekintetében a Bszt. alapján is befektetőnek minősül, hiszen e szabályok rá is maradéktalanul érvényesülnek. Ezen túlmenően a befektetési vállalkozással üzletet kötő fél a gazdasági tartalom szerint is

befektetőnek minősül, mivel pénzét, vagyonát a tőkepiac hatásaitól teszi függővé, tehát kockáztatja. A befektetők legnépesebb csoportját az ún. kockázatkerülő befektetők képezik. A befektetők legnagyobb része nem kedveli a kockázatot, holott alapigazság, hogy több nyereséget általában csak nagyobb kockázat árán lehet elérni. Természetesen, – mivel a befektetés minden esetben megtestesít valamilyen kockázatot, nincs befektetés kockázat nélkül, – a kockázatkerülő befektetők is vállalnak valamilyen kockázatot akár akarnak akár nem. Az ilyen befektetők megelégszenek a biztonságosnak tekinthető állampapírok hozamával, s ha más értékpapírba is fektetnek, nagyon érzékenyen reagálnak a kockázat akár minimális növekedésére is, és ilyenkor azonnal tovább adják, még veszteség árán is, minthogy továbbra is megtartsák az adott értékpapírt. A Tpt. 2007. évi módosítása újabb befektetői kategóriát állít fel, nevezetesen a minősített befektetőét. Eszerint minősített befektetőnek minősülnek a pénzügyi piacokon működő, Felügyelet által engedélyezett jogi személyek, különösen a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás, biztosító, befektetési alap, befektetési alapkezelő társaság, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár, portfóliókezelő, árutőzsdei szolgáltató, valamint minden olyan jogi személy, amelynek kizárólagos tevékenysége az értékpapírokba, illetve egyéb befektetési eszközökbe történő befektetés. Minősített befektetők a nemzeti és regionális kormányok, központi bankok, nemzetközi és nemzetek feletti pénzügyi szervezetek, továbbá a kis- és középvállalkozásnak nem minősülő gazdálkodó szervezetek is, valamint az olyan természetes személy, kis- és középvállalkozás, akit a Felügyelet saját kérésére annak minősített és a minősített befektetőkről vezetett nyilvántartásba bejegyzett. Hatályos jogunk szerint a befektetési szolgáltatásra irányuló jogviszony a befektetési vállalkozás és az ügyfél között jön létre.

Befektetési szolgáltató (befektetési vállalkozás): korábban a befektetési szolgáltató, mint szerződő fél alatt befektetési szolgáltatási tevékenységet és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetet kellett érteni. Befektetési szolgáltatónak minősült a befektetési vállalkozás, a bank, a szövetkezeti hitelintézet, a

szakosított hitelintézet, az árutőzsdetag, az MNB, a Kincstár, az egyéni vállalkozó, és a gazdálkodó szervezet. Főszabályként került megfogalmazásra, hogy befektetési szolgáltatási tevékenységet csak befektetési vállalkozás és hitelintézet végezhet. Ezen túlmenően egyes szervezetek, nevezetesen a Magyar Nemzeti Bank, az Államkincstár, az Államadósság Kezelő Központ Zrt. továbbra is folytathatnak törvényben meghatározott befektetési szolgáltatási tevékenységet. Új alanyként a törvény a befektetési alapkezelő társaságoknak is lehetővé teszi befektetési szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatások nyújtását.

Befektetési szolgáltatási tevékenységet - ha e törvény eltérően nem rendelkezik befektetési vállalkozás és hitelintézet folytathat. A Bszt. 3. §-ból következően a befektetési szolgáltatási tevékenységet végző vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó hitelintézetre – fő szabályként – a befektetési vállalkozásra előírt rendelkezéseket kell alkalmazni. .....oktatási anyag – SLIDE-ról

A harmadik országban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás tevékenységét Magyarországon fióktelepén keresztül végezheti. Más EGT-államban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozás Magyarország területén határon átnyúló tevékenységet végezhet. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a befektetési vállalkozás létrejöttéhez – a Bszt. erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában – nem kell alapítási engedély, hanem csupán az általa végezni kívánt tevékenység engedélyköteles, így a cég alapításával kapcsolatos cégbírósági eljárás lefolytatható a tevékenységi engedély kiadása előtt is azzal, hogy a társaság a hatósági engedélyhez kötött tevékenységét természetesen csak a tevékenységi engedély kiadását követően kezdheti meg. Fontos szabály, hogy – kiegészítő szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedély – kivéve ha a kérelmező a Tpt. szerinti elszámolóház vagy központi értéktár – befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosító engedély nélkül, önállóan nem szerezhető. Befektetési vállalkozás kizárólag részvénytársasági formában – illetve külföldi vállalkozás esetén fióktelepként – működhet. Változott viszont az indulótőke mértéke, mivel – főszabályként – legalább hétszázharmincezer euró szükséges a működés megkezdéséhez. Az induló tőke továbbra is kizárólag pénzbeli hozzájárulásból állhat.

A Bszt. 5. § (1) bekezdése tartalmazza a befektetési szolgáltatási tevékenységeket, amelyeket rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközök vonatkozásában lehet végezni. Ezek a következők: a) megbízás felvétele és továbbítása, b) megbízás végrehajtása az ügyfél javára: pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó megállapodás megkötésére irányuló tevékenység végzése az ügyfél javára, amely magában foglalja a befektetési vállalkozás vagy hitelintézet által kibocsátott pénzügyi eszköz értékesítésére vonatkozó megállapodás megkötését a kibocsátás pillanatában, c) sajátszámlás kereskedés: pénzügyi eszköz saját eszköz terhére történő adásvétele, cseréje, d) portfóliókezelés: az a tevékenység, amelynek során az ügyfél eszközei előre meghatározott feltételek mellett, az ügyfél által adott megbízás alapján, az ügyfél javára pénzügyi eszközökbe kerülnek befektetésre és kezelésre azzal, hogy az ügyfél a megszerzett pénzügyi eszközből eredő kockázatot és hozamot, azaz a veszteséget és a nyereséget közvetlenül viseli, e) befektetési tanácsadás: pénzügyi eszközre vonatkozó ügylethez kapcsolódó, személyre szóló ajánlás nyújtása, ide nem értve a nyilvánosság számára közölt tény, adat, körülmény, tanulmány, riport, elemzés és hirdetés közzétételét, továbbá a befektetési vállalkozás által az ügyfél részére adott, e törvény szerinti előzetes és utólagos tájékoztatást, f) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó

kötelezettségvállalással

(jegyzési

garanciavállalás):

pénzügyi

eszköz

forgalombahozatala az értékpapír saját számlára történő lejegyzésére vonatkozó kötelezettségvállalással, illetve a megvásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás vagy a jegyzés vagy eladás meghiúsulásának elkerülése érdekében szerződésben vállalt mennyiségű értékpapír lejegyzésére, illetőleg megvásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás, g) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül: a pénzügyi eszköz Tpt. szerinti forgalombahozatala és nyilvános értékesítésre történő felajánlása, és h) multilaterális kereskedési rendszer működtetése: valamely rendszer, amelyben több harmadik fél pénzügyi eszközökre irányuló vételi és eladási szándéka hozható össze a rendszeren belül (részletesen lsd. Kereskedési helyszínek).

A Bszt. 5. § (2) bekezdése a következő kiegészítő szolgáltatásokat jelöli meg: a) a pénzügyi eszköz letéti őrzése és nyilvántartása, valamint az ehhez kapcsolódó ügyfélszámla vezetése: pénzügyi eszköz megőrzésre történő átvétele, a tulajdonos megbízásából való nyilvántartása és kiadása, b) a letétkezelés, valamint az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése, nyomdai úton előállított értékpapír esetében ennek nyilvántartása és az ügyfélszámla vezetése: a letétkezelés a pénzügyi eszköz letéti őrzése, a kamat, az osztalék, a hozam, illetőleg a törlesztés beszedése és egyéb kapcsolódó szolgáltatás együttes nyújtása, ideértve az óvadék kezelésével összefüggő szolgáltatásokat. c) a befektetési hitel nyújtása: pénzügyi eszköz vásárlásához nyújtott hitel, ha a hitelt nyújtó részt vesz az ügylet lebonyolításában, d) a tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel, valamint az egyesüléssel és a vállalatfelvásárlással kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatás, e) a befektetési szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó valutával és devizával történő sajátszámlás kereskedés, f) a befektetési elemzés és pénzügyi elemzés: pénzügyi eszközre vagy annak kibocsátójára vonatkozó, a Tpt. szerinti befektetési ajánlás, ide nem értve a befektetési tanácsadást, g) jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó szolgáltatás, h) a Bszt. 6. §-ban – a pénzügyi eszközök között - felsorolt származtatott ügyletek alapjául szolgáló eszközhöz kapcsolódó befektetési szolgáltatási tevékenység vagy kiegészítő szolgáltatás.

A befektetési vállalkozás befektetési szolgáltatási tevékenység végzése és kiegészítő szolgáltatás nyújtása mellett kizárólag a) az árutőzsdei szolgáltató által végezhető tevékenységeket, b) részvénykönyvvezetést, c) részvényesi meghatalmazotti tevékenységet (nominee), d) a Hpt. szerint kiadott, pénzügyi szolgáltatás közvetítésére jogosító tevékenységi engedéllyel Hpt. szerinti ügynöki tevékenységet, e) a Bit. szerinti biztosításközvetítést ügynökként, f) értékpapír-kölcsönzést, g) pénzügyi eszközre vonatkozó adat, információ értékesítést,

h) a Hpt. -ben meghatározott csoportfinanszírozási tevékenységet folytathat.

2020. december 26.-án lépett hatályba a pénzügyi közvetítőrendszer egyes elemeit érintő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2020. évi CX. törvény 1. A pénzügyi intézmények tevékenységének kizárólagosságán lazít az, hogy a pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen végezhető tevékenységek köre új tevékenységi körrel egészül ki: a pénzügyi intézmények az általuk üzletszerűen végezhető szolgáltatás igénybevételét elősegítő elektronikus eljárás, eszköz ügyfeleik részére történő rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatást is végezhetnek, azaz önálló digitális csatorna rendelkezésre bocsátására irányuló keretszerződést is köthetnek az ügyfeleikkel.

A

pénzügyi

eszközök

köre,

melyekre

vonatkozóan

a

befektetési

vállalkozások

szolgáltatásokat nyújthanak a Bszt. a 6. §-ban jelenik meg: a) az átruházható értékpapír, b) a pénzpiaci eszköz, c) a kollektív befektetési forma által kibocsátott értékpapír, d) az értékpapírhoz, devizához, kamatlábhoz vagy hozamhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, pénzügyi index vagy intézkedés, amely fizikai leszállítással teljesíthető vagy pénzben kiegyenlíthető, e)

az

áruhoz

kapcsolódó

opció,

határidős

ügylet,

csereügylet,

határidős

kamatlábmegállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni vagy az ügyletben résztvevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve a teljesítési határidő lejártát vagy más megszűnési okot, f) az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amely fizikai leszállítással teljesíthető, feltéve, hogy azzal szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek,

1

A mintegy 120 oldalas pénzügyi salátatörvénynek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényt (Hitelintézeti törvény) és a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényt (Bszt.) érintő egyes módosításait taratalmazza.

g) az f) pont alá nem tartozó, más származtatott pénzügyi eszköz jellemzőivel rendelkező, áruhoz kapcsolódó opció, tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, amely fizikai leszállítással teljesíthető, és nem kereskedelmi célt szolgál, ha azt elismert elszámolóházon keresztül számolják el vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá, h) a hitelkockázat átruházását célzó származtatott ügylet, i) a különbözetre vonatkozó pénzügyi megállapodás, j) az éghajlati, időjárási változóhoz, fuvardíjhoz, légszennyező anyag vagy üvegházhatású gáz kibocsátásához, inflációs rátához vagy más hivatalos gazdasági statisztikához kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás vagy bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni vagy amely az ügyletben résztvevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve azt az esetet, ha a megszűnés oka a nemteljesítés, k) egyéb, az a)–j) pontban nem említett eszközhöz, joghoz, kötelezettséghez, indexhez, intézkedéshez kapcsolódó származtatott ügylet, eszköz, amely rendelkezik a többi származtatott eszköz valamelyikének jellemzőivel, ideértve azt, hogy valamely szabályozott piacon

vagy

multilaterális

kereskedési

rendszerben

kereskednek

vele,

elismert

elszámolóházon keresztül számolják el és teljesítik vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá, valamint a Bizottság 1287/2006/EK rendeletének 39. cikkében meghatározott származtatott ügylet.

A befektetési vállalkozások továbbra is kötelesek a Befektető-védelmi Alaphoz csatlakozni, és ha károsodást szenved a befektetési szolgáltatás igénybe vevője, akkor ebből nyerhet kárpótlást. A BEVA által nyújtott kártalanításról részletesen a....fejezetben olvashatnak. ......... Amennyiben egy vállalat a tevékenységéhez külső forrást kíván bevonni, a leginkább megfelelő finanszírozási forma kiválasztásához szükséges az alternatív lehetőségek széleskörű feltárása. A bankhitelnek valós alternatívát jelentő, likvid és fejlett kötvénypiac hozzájárulhat a vállalatok forrásainak több pillérre helyezéséhez és ezáltal a kedvezőbb költségű forrásellátottságához. Bár országonként jelentős eltérést mutat, de az angolszász,

valamint az Európai Unió fejlett és egyes feltörekvő országaiban egyaránt elterjedt a kötvényen keresztüli forrásbevonás a vállalati szektorban. Egyes vállalati helyzetek speciális, egyedi finanszírozási megoldások kidolgozását teszik szükségessé annak érdekében, hogy a vállalat céljainak elérése optimális feltételek és forrásköltség mellett valósuljon meg. Ilyen megoldást jelenthetnek az átváltható értékpapírok kibocsátása, vagy alárendelt kölcsöntőke bevonása.

Két nagy csoportra bonthatjuk a finanszírozási forrásokat: TŐKE és HITEL típusú finanszírozás. A külső finanszírozási források egy része saját forrásnak minősül. Bár első olvasásra ez a kijelentés furcsán hangzik, de technikailag az alap- és törzstőke emelés saját forrásnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a már meglévő résztulajdonosok további részesedésének növelése ill. új tulajdonosok bevonása történik. A külső forrás bevonása után a vállalat saját tőkéje emelkedik meg, vagyis az így bevont tőkét visszafizetni nem kell.

A részvény a részvénytársaságok alapításakor, vagy alaptőkéjük felemelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalat tőkéjének meghatározott – a névértékének megfelelő – hányadát testesíti meg. A kibocsátott részvények névértékének összege a vállalat alaptőkéje (jegyzett tőkéje). A részvény tulajdonosa a részvényes, aki az értékpapír megvásárlásával pénzét véglegesen a vállalkozás rendelkezésére bocsátja, ui. részvényét vissza nem válthatja, csak másnak eladhatja: a részvénybe történő befektetés végleges tőkeátadást jelent. Mindez nem jelenti azt, hogy az ilyen formájú befektetés nem likvid: a részvény eladásával a részvényes pénzét visszakaphatja. Ez azonban nem érinti a vállalat tőkéjét (reáltőke), az értékpapír formájában jelenlévő tőke (fiktív tőke) viszont gazdát cserél. A fiktív tőke (a részvény piaci értéke) tehát elválik a termelésben résztvevő tőkétől (reáltőke). A részvénykibocsátás növekedési és érett fázisban lévő vállalatok tipikus tőkebevonási módja, ami formáját tekintve lehet zártkörű vagy nyilvános. A zárt körben történő részvénykibocsátás egyszerűbb és gyorsabb folyamat, melynek talán egyik legnagyobb hátránya, hogy a részvények széles körben történő felajánlására és értékesítésére nincs lehetőség. A zártkörű kibocsátás alternatívája lehet a vállalat

részvényeinek bevezetése a tőzsdére, majd a részvények nyilvános értékesítésre történő felajánlása kisbefektetők és intézményi befektetők számára.

A másik tőke típusú finanszírozás - a kockázati tőke bevonása – a nagy potenciállal rendelkező, jellemzően induló vállalatok részére elérhető finanszírozási forma, ami érkezhet közvetlenül privát befektetőktől, vagy dedikáltan erre a célra létrehozott kockázati tőkealapoktól. A kockázati tőkenyújtás (venture capital), melynek során a vállalkozás egy üzleti banktól, illetve egy erre a tevékenységre alakult kockázati tőkebefektető társaságtól nem hitelt, hanem tőkét kap. A társaság az odaadott tőkéje után a vállalattól tulajdonrészt és osztalékot kap.

A hitel típusú finanszírozás idegen tőke. Ezt a tőkét azok a tőkeelemek alkotják, amelyeket a vállalkozás visszafizetési kötelezettség mellett szerez meg, illetve azok a másokat megillető pénzek (pl. a munkavállalóktól levont személyi jövedelemadó), amelyeket átmenetileg használ, mert a fizetési kötelezettség ideje még nem jött el. Ide sorolhatjuk a bankhiteleket, a szállítói (kereskedelmi) hitelt, a lízinget és a kötvénykibocsátást is. A bankhitelnek valós alternatívát jelentő, likvid és fejlett kötvénypiac hozzájárulhat a vállalatok forrásainak több pillérre helyezéséhez és ezáltal a kedvezőbb költségű forrásellátottságához. Bár országonként jelentős eltéréseket mutat, de az angolszász, valamint az Európai Unió fejlett és egyes feltörekvő országaiban egyaránt elterjedt a kötvényen keresztüli forrásbevonás a vállalati szektorban.

A fentiek alapján összefoglalóan a kibocsátó: Az a személy, aki az értékpapírban megtestesített kötelezettség teljesítését a maga nevében vállalja. Kibocsátó lehet állam, nemzetközi szervezet, jogi személyiségű magyar és külföldi gazdálkodó szervezet vagy fióktelepe.

Az értékpapírokról részletesen az XY fejezetben olvashatnak majd. Az egyes befektetők általában nincsenek abban. a helyzetben, hogy döntéseikhez naprakész figyelemmel tudják kísérni az értékpapírokat. Szükségük van tehát tanácsra, segítségre. Ezt. elsősorban az erre szakosodott' befektetési vállalkozásoktól és értékpapír-forgalmazó cégektől kaphatják, amelyek az értékpapír-piaci üzleteket is lebonyolíthatják.

Az értékpapír-forgalmazás – az értékpapírtörvény értelmében – engedélyhez kötött tevékenység, azaz csak olyan részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság végezheti, amelyik megfelel bizonyos törvényi feltételeknek (szükséges alaptőke, szakmai-személyi feltételek megléte, tárgyi-technikai felszereltség). A forgalmazó: a befektetési vállalkozás és a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató hitelintézet, feladatuk a befektetési jegyek forgalmazása, a befektetők információkkal, tájékoztatókkal való ellátása. A törvény háromféle forgalmazási tevékenységet különböztet meg; ezek kockázattartalma, a velük szemben támasztott biztonsági előírások, a szakértőkkel szemben tanúsítható követelmények eltérnek egymástól: •

forgalomba hozatali tevékenység, amelynek során az értékpapírok első, nyilvános felajánlása és értékesítése történik, többnyire egy új értékpapír-kibocsátás vagy alaptőke-emelés esetén. Az Ügyféllel kötött szerződés alapján az értékpapír nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatala során forgalmazóként eljárhat. A forgalmazó cég készíti elő magát a lebonyolítást, állítja össze a kibocsátó társaság tevékenységéről informáló prospektust, szervezi az értékesítés különböző mozzanatait;

•

kereskedelmi tevékenység (saját számlás kereskedés), amelynek során a forgalmazó a kereskedelmi tevékenysége során a pénzügyi eszközökre saját számlája terhére, illetve (saját maga) javára adásvételi vagy csereszerződést köthet az Ügyféllel.

•

bizományosi tevékenység, amelynek során a forgalmazó az értékpapírpiacon a saját nevében, de nem a saját, hanem megbízója számlájára a megbízásban rögzített feltételek mellett köt pénzügyi eszközre adásvételi vagy egyéb szerződést. A forgalmazó számláján csak a bizományosi díj jelenik meg. A forgalmazó a megbízás felvétele és továbbítása, illetve a megbízás végrehajtása során nem szerez tulajdonjogot a pénzügyi eszközön, illetve annak ellenértékén.

Értékpapír forgalomba hozatala esetén: •

Felügyleti engedély (nyilvános) vagy bejelentés (zártkörű)

•

Befektetők tájékoztatása (zártkörű), vagy formális kibocsátási tájékoztató (nyilvános) szükséges

•

Befektetési szolgáltató közreműködése (pénzügyi eszköz elhelyezése)

A nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok esetében a kibocsátás nyilvános ajánlattétellel történik, meghatározott jegyzési időben, folyamatos kibocsátással vagy aukción, ahol a beérkezett vételi ajánlatokat versenyeztetik. A forgalmazó közreműködik a nyilvános forgalomba hozatal útján kibocsátott értékpapírról szóló tájékoztató (alaptájékoztató) és egyéb dokumentum(ok) elkészítésében és a

Felügyelethez a kibocsátóval együtt jóváhagyásra történő benyújtásában, továbbá előkészíti és lebonyolítja az értékpapír eladására irányuló eljárást. A zártkörűen forgalomba hozott értékpapírok esetében az értékesítés előre meghatározott személyek körében történik. Így kerülnek forgalomba a zártkörűen működő részvénytársaságok részvényei, illetve alaptőke-emelésnél az újabb kibocsátású részvények a tulajdonosok között. A forgalmazó részt vesz a zártkörű forgalomba hozatal útján kibocsátott hiteljogviszonyt megtestesítő értékpapírról szóló információs összeállítás és egyéb dokumentum(ok) elkészítésében.

Az értékpapírkereskedelem helyszíne(i) A

bankok,

befektetési

vállalkozások

a

végrehajtási

politikájukban

két

helyszínt

különböztetnek meg, amelyeken az értékpapírhoz kapcsolódó ügyleteket végrehajtásra kerülnek: Kereskedési helyszín: Bármely, a MiFID II irányelv szerint létrejött befektetési vállalkozás vagy piacműködtető által működtetett rendszer, amely biztosítja a különböző pénzügyi eszközökhöz fűződő eladási és vételi érdekek találkozását, melynek következtében a MIFIDben foglaltakkal összhangban ügyletek jönnek létre. A kerekedési helyszínek közé tartozik a hazai és külföldi szabályozott piac (tőzsde), a multilaterális kereskedési rendszer (MTF), szervezett kereskedési rendszer (OTF), vagy harmadik országbeli olyan jogalany, amely az előbb felsorolt intézmények valamelyikéhez hasonló funkciót lát el. Egyéb végrehajtási helyszín, a befektetési vállalkozással szerződéses kapcsolatban álló partnerek (árjegyzők, rendszeres internalizálók, likviditás szolgáltatók, vagy harmadik országbeli olyan jogalanyok, amely az előbb felsorolt intézmények valamelyikéhez hasonló funkciót látnak el.). Piacműködtető: olyan személy vagy személyek, aki/akik irányítják és/vagy működtetik a szabályozott piac üzletvitelét, és aki/akik lehetnek maga a szabályozott piac is;

A szabályozott piacokról és a további lehetséges kereskedési helyszínekről a 2. modulban olvashatók részletes leírások, szabályok.

..... (Pénzügyi)

közvetítő:

a

pénzügyi

közvetítők

olyan

szervezetek,

amelyek

tőkekövetelményeket közvetítenek a tőke szolgáltatói és a piaci szereplők között. Elsősorban a hitelintézetek, például a kereskedelmi bankok és takarékpénztárak ismertek közvetítőként.  Ide soroljuk továbbá – egyéb közvetítőként - a befektetési társaságokat, a befektetési alapokat és a biztosítótársaságokat is.  A pénzügyi szolgáltatás közvetítését függő és független közvetítő végezheti. Függő közvetítői tevékenységnek minősül: • kiemelt közvetítői tevékenység, amely egy pénzügyi intézmény ideértve a pénzügyi intézmény csoportját is vagy több pénzügyi intézmény egymással nem versengő pénzügyi szolgáltatásának közvetítésére irányul • függő ügynöki tevékenység, amely egy pénzügyi intézmény ideértve a pénzügyi intézmény csoportját is vagy több pénzügyi intézmény egymással nem

versengő pénzügyi

szolgáltatásának közvetítése • pénzforgalmi közvetítői tevékenység, amely a pénzforgalmi intézménnyel, elektronikus pénzkibocsátó intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz

kibocsátó

intézmény nevében,

javára

és kockázatára

történő

pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötése vagy az elektronikuspénz-kibocsátójával kötött megbízási szerződés alapján, az elektronikuspénz kibocsátója nevében, javára és kockázatára, elektronikuspénz értékesítésére és visszaváltására irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányul, • jelzáloghitel közvetítői tevékenység, amely több pénzügyi intézmény ideértve a pénzügyi intézmények csoportját is megbízásából jelzáloghitel vagy fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing közvetítése, ha a megbízó pénzügyi intézmények a jelzáloghitel vagy a fogyasztónak nyújtott ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing nyújtása tekintetében a rendelkezésre álló állományi adatok szerint együttesen nem teszik ki a magyarországi piac többségét,

A pénzpiac független közvetítői:

• pénzpiaci többes kiemelt közvetítők: a pénzpiaci többes kiemelt közvetítő részére az MNB által kiadott tevékenységi engedéllyel, illetve a megbízó pénzügyi intézmények részére kiadott – többes kiemelt közvetítő igénybevételére vonatkozó – engedély alapján végezhető az a kiemelt közvetítői tevékenység, amelyet a közvetítő több pénzügyi intézményegymással versengő pénzügyi szolgáltatása vonatkozásában folytat, • pénzpiaci többes ügynökök: a pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján végzett pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, ilyen szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amelynek során a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak, szerződést nem kötnek, • alkuszok: a pénzügyi szolgáltatást igénybe venni szándékozó ügyféllel kötött megbízási szerződés alapján és nevében pénzügyi intézménnyel történő pénzügyi szolgáltatási szerződés kiválasztására, megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amely nem terjed ki az ügyfél nevében, javára történő kockázatvállalásra.

A független közvetítőnek minősülő pénzpiaci többes kiemelt közvetítők, pénzpiaci többes ügynökök és a pénzpiaci alkuszok közvetítői tevékenységüket kizárólag az MNB-nek a Hpt.ben meghatározott engedélyével végezhetik. A nyilvántartásba vett függő ügynök a tevékenységét a Bszt alapján csak azt követően kezdheti meg, ha a megbízója a Bszt. alapján a közvetítésre irányuló szerződés megkötését az MNB részére bejelentette. Tehát a tőkepiaci függő ügynökökkel kapcsolatos eljárás két lépcsős folyamat. Először a függő ügynök saját maga kéri a nyilvántartásba vételét (az MNB regisztráció konstitutív hatályú), majd ha már szerepel a nyilvántartásban, akkor a megbízó jelenti be a függő ügynökkel történt megbízás létrejöttét (ez történhet párhuzamosan is). A függő ügynök egyidejűleg egy befektetési vállalkozással, illetőleg egy árutőzsdei szolgáltatóval állhat olyan szerződéses kapcsolatban, amely befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő szolgáltatás, illetőleg árutőzsdei szolgáltatás közvetítésére irányul. Fő szabály szerint tehát egy függő ügynök egyidejűleg két befektetési vállalkozással nem állhat szerződéses kapcsolatban. Azonban a fenti fő szabály alól a Bszt. szűk körben kivételt tesz. A Bszt. 115. § alapján „A függő ügynökre vonatkozó, (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem alkalmazandó abban az esetben, ha a függő ügynök

ba) az ügyfél pénzügyi eszközét és pénzeszközét nem kezeli, bb) kizárólag kollektív befektetési forma által kibocsátott kollektív befektetési értékpapírra vonatkozóan végez meghatározott befektetési szolgáltatási tevékenységet, és bc) a befektetési szolgáltatási tevékenysége során az ügyfél megbízását kizárólag befektetési vállalkozás, külföldi befektetési vállalkozás, hitelintézet, külföldi hitelintézet vagy olyan kollektív befektetési forma számára továbbítja, amely által kibocsátott értékpapírokat szabályozott piacra bevezették. Több megbízó igénybevétele kizárólag abban az esetben lehetséges, amennyiben mindhárom korlátozó feltétel mindegyik megbízó esetében fennáll. Amennyiben a függő ügynök/további közvetítő meg kívánja szüntetni az MNB függő ügynöki nyilvántartásában való regisztrációt, külön kérelmet kell benyújtania az MNB-hez a nyilvántartásból történő törlés iránt. Amennyiben csak a megbízási szerződés megszűnéséről érkezik – a függő ügynök/további közvetítő megbízója részéről – bejelentés, csak a függő ügynök/további közvetítő megbízójának törlésére kerül sor, így a függő ügynök/további közvetítő a továbbiakban is szerepel majd az MNB nyilvántartásában.

Kollektív befektetési formák

Összefoglalóan kollektív befektetési formának tekintünk minden olyan kollektív befektetés, amely több befektetőtől gyűjt tőkét abból a célból, hogy meghatározott befektetési politikának megfelelően befektesse a befektetők javára (ÁÉKBV, ABA); A kollektív befektetési értékpapír, a kollektív befektetési forma által forgalomba hozott értékpapír, továbbá a kollektív befektetési forma által forgalomba hozott, a kollektív befektetési formában való részvételt tanúsító egyéb okirat.

Befektetési alap: a befektetési alap a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, melyet az alapkezelő (általában bankok vagy biztosítók közreműködésével) hoz létre, és folyamatosan kezel. Az egyes befektetők részesedését ebből a közös vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg, melyeket az alapkezelő a befektetési jegyek vásárlói számára értékesít. A közös vagyontömegből egy adott napon az egy befektetési jegyre jutó

hányadot az egy jegyre jutó nettó eszközérték, vagyis a befektetési jegy árfolyama mutatja meg. 2014. március 15. napján hatályba lépett a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (Kbftv.), amely a befektetési alapkezelők működését, tevékenységét változatlanul előzetes MNB engedélyhez köti, azonban jelentős változás, hogy az új törvény – követve a releváns uniós jogszabályi változásokat – megkülönböztet két befektetési alapkezelői formát: ÁÉKBValapkezelőket és alternatív befektetési alapkezelőket (ABAK). Ezeket együttesen befektetési alapkezelőként nevesíti a Kbftv. Az egyes engedélyezési tárgykörök közül a befektetési alapkezelőben történő minősített befolyás megszerzésének előzetes engedélyezésére előírt szabályok csak az ÁÉKBValapkezelőkre vonatkoznak, az ABAK esetében ilyen engedélyezési eljárást nem ír elő a törvény, ugyanakkor a Kbftv. 167. § (12) bekezdése alapján az ABAK-ban történt minősített befolyásszerzést be kell jelenteni az MNB-nek. Az egyes vezető állású személyek megválasztásának, kinevezésének előzetes engedélyezése esetében szintén találhatók eltérések aszerint, hogy melyik befektetési alapkezelői formáról van szó.

ABAK: alternatív befektetési alapkezelő, azaz rendszeres gazdasági tevékenységként egy vagy több ABA-t kezelő befektetési alapkezelő; ÁÉKBV-alapkezelő

(Átruházható

értékpapírokkal

foglalkozó

kollektív

befektetési

vállalkozások): rendszeres gazdasági tevékenységként egy vagy több ÁÉKBV-t kezelő befektetési alapkezelő; kockázati tőkealap-kezelő: rendszeres gazdasági tevékenységként kizárólag kockázati tőkealapot, illetve magántőkealapot kezelő ABAK. Az ÁÉKBV: a) olyan nyilvános nyílt végű befektetési alap, amely megfelel az e törvény felhatalmazása alapján kiadott, a kollektív befektetési formák befektetési és hitelfelvételi szabályairól szóló 78/2014. (III. 14.) kormányrendelet ÁÉKBV-kre vonatkozó előírásainak, vagy b) olyan nyilvános nyílt végű kollektív befektetési forma, amely az ÁÉKBV-irányelv szabályainak más EGT-állam jogrendszerébe történő átvétele alapján jött létre

A befektetési alapkezelő feladatai közé tartozik az értékpapír, azaz befektetési jegyek kibocsátása → tőkegyűjtés, a befektetések megszervezése, lebonyolítása → tőkekihelyezés, és az alap befektetéseinek folyamatos kezelése → vagyonkezelés. Az alapkezelő a befektetések (portfolió) összetételét – az alap jellegének megfelelő befektetési arányokat figyelembe véve - minden esetben igyekszik úgy alakítani, hogy a kockázatok kezelése mellett a befektetők a lehető legmagasabb hozamot érjék el.

A befektetési alapkezelő kollektív portfóliókezelési tevékenységének végzése előzetes hatósági engedélyhez kötött, amelyet az MNB ad ki. A Kbftv.-ben meghatározott tevékenységek folytatására - amennyiben a törvény másképp nem rendelkezik - kizárólag befektetési alapkezelő kaphat engedélyt. A befektetési alapkezelő létrejöttéhez – a Kbftv. erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában – nem kell alapítási engedély, hanem csupán az általa végezni kívánt tevékenység engedélyköteles, így a cég alapításával kapcsolatos cégbírósági eljárás lefolytatható a tevékenységi engedély kiadása előtt is azzal, hogy a társaság a hatósági engedélyhez kötött tevékenységét természetesen csak a tevékenységi engedély kiadását követően kezdheti meg.

Az ÁÉKBV-alapkezelők által végezhető tevékenységek Az ÁÉKBV-alapkezelő a Kbftv.-ben foglaltak szerint -kollektív portfóliókezelési hatósági engedély birtokában – az alábbi tevékenységeket végezheti: a) befektetéskezelés (a befektetési politika végrehajtásával kapcsolatos befektetési, stratégiai és eszközallokációs döntések meghozatala és végrehajtása); b) a kollektív portfóliókezeléshez kapcsolódó adminisztratív feladatok részben vagy egészben történő ellátása: könyvviteli és jogi feladatok ellátása, információszolgáltatás befektetők részére, eszközök értékelése, árazása, adóügyek intézése, jogszerű magatartás ellenőrzése, a befektetőkkel kapcsolatos nyilvántartások vezetése, hozamfizetés, kollektív befektetési értékpapír

forgalomba

hozatalával

és

folyamatos

forgalmazásával

összefüggő

adminisztrációs feladatok, a megkötött ügyletek teljesítése, a bizonylatok megküldését is ideértve, nyilvántartások vezetése; c) kollektív befektetési értékpapír forgalmazása és az ÁÉKBV-alapkezelő által kezelt kollektív befektetési értékpapír forgalomba hozatala.

Az ÁÉKBV-alapkezelő kollektív portfóliókezelési tevékenysége mellett végezhető további – befektetési szolgáltatási – tevékenységeket sorolja fel taxatív módon, melyek a következők: a) portfóliókezelés, b) befektetési tanácsadás, c) kollektív befektetési értékpapírok letéti őrzése, letétkezelése, amely dematerializált értékpapírok esetében az értékpapírszámla vezetését is tartalmazza, valamint a végzett tevékenység jellegétől függően ügyfélszámla vezetését is magában foglalja, továbbá a kollektív befektetési értékpapírokkal kapcsolatos adminisztratív szolgáltatások.

A Kbftv az alábbi tevékenységvégzési korlátozásokat szabályozza: Az ÁÉKBV-alapkezelő a befektetéskezelés végzésére köteles. Az ÁÉKBV-alapkezelő a forgalmazási tevékenységet közvetítőként is végezheti. Az ÁÉKBV-alapkezelő a kollektív portfóliókezelési tevékenységet – részére történő kiszervezés útján vagy határon átnyúló szolgáltatás keretén belül – belföldi és külföldi befektetési alapkezelő részére is végezheti. A határon átnyúló szolgáltatás végzését az MNB-nek kell jelenteni. A tevékenységi felsorolásban nem jelenik meg, de az ÁÉKBV-alapkezelő értelemszerűen elláthat a tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó olyan jellegű feladatokat, mint pl. az értékesítést végző személyek oktatása és részükre írásos, illetve szóbeli információ rendszeres szolgáltatása, továbbá az értékesítés támogatása. Ugyanígy nem szükséges a tevékenységi felsorolásban megemlíteni egyes technikákat, amelyeket az alapkezelő alkalmazhat, így pl. a Tpt. szerinti értékpapír-kölcsönzést.

Az ABAK által végezhető tevékenységek Az ABAK-nak a Kbftv. alapján – a törvény szerinti kollektív portfóliókezelési hatósági engedély birtokában – legalább az alábbi tevékenységeket kell végeznie: a) befektetéskezelés: a befektetési politika végrehajtásával kapcsolatos befektetési, stratégiai és eszközallokációs döntések meghozatala és végrehajtása; b) kockázatkezelés.

Míg az ABAK az ABA kezelése során az alábbi tevékenységeket végezheti: a) adminisztratív feladatok: könyvviteli és jogi feladatok ellátása, információszolgáltatás befektetők részére, eszközök értékelése, árazása, adóügyek intézése, jogszerű magatartás

ellenőrzése, a befektetőkkel kapcsolatos nyilvántartások vezetése, hozamfizetés, kollektív befektetési

értékpapír

forgalomba

hozatalával

és

forgalmazásával

összefüggő

adminisztrációs feladatok, a megkötött ügyletek teljesítése, a bizonylatok megküldését is ideértve, nyilvántartások vezetése; b) kollektív befektetési értékpapír forgalmazása és az ABAK által kezelt kollektív befektetési értékpapír forgalomba hozatala; c) az ABA eszközeihez kapcsolódó tevékenységek: az ABAK bizalmi feladatainak ellátásához szükséges szolgáltatások, a létesítmények kezelése, az ingatlankezelői tevékenységek, vállalkozások számára a tőkeszerkezettel, ipari stratégiával és ezekhez kapcsolódó ügyekkel kapcsolatos tanácsadás, az összeolvadásokkal és vállalkozások megvásárlásával kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatások, valamint az ABA és mindazon vállalatok és egyéb eszközök kezeléséhez kapcsolódó szolgáltatások, amelyekben az adott ABA befektetéssel rendelkezik.

Az ABAK az fent felsorolt tevékenységek, valamint - külön engedély birtokában végzett ÁÉKBV részére folytatott alapkezelés mellett kizárólag az alábbi tevékenységeket végezheti rendszeres gazdasági tevékenysége keretében: a) portfóliókezelés, ideértve a foglalkoztató nyugdíj szolgáltató intézmény portfóliójának kezelését, b) befektetési tanácsadás, c) kollektív befektetési értékpapírok letéti őrzése, letétkezelése, amely dematerializált értékpapírok esetében az értékpapírszámla vezetését is tartalmazza, valamint a végzett tevékenység jellegétől függően ügyfélszámla vezetését is magában foglalja, továbbá a kollektív befektetési értékpapírokkal kapcsolatos adminisztratív szolgáltatások, d) pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízás felvétele és továbbítása.

Fontos előírás, hogy az ABAK mindkét tevékenység (befektetéskezelés, kockázatkezelés) végzésére köteles. Az ABAK a kollektív portfóliókezelési tevékenységet - részére történő kiszervezés útján vagy határon átnyúló szolgáltatás keretén belül - belföldi és külföldi befektetési alapkezelő részére is végezheti, azzal, hogy az ABAK határon átnyúló szolgáltatást – automatikusan - nem végezhet. A határon átnyúló szolgáltatás végzését a Felügyeletnek be kell jelenteni. A Kbftv. miniszteri indokolása szerint ugyan a tevékenységi felsorolásban nem jelenik meg, de – az ÁÉKBV alapkezelőhöz hasonlóan – az ABAK is értelemszerűen elláthat a

tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó olyan jellegű feladatokat, mint pl. az értékesítést végző személyek oktatása és részükre írásos, illetve szóbeli információ rendszeres szolgáltatása, továbbá az értékesítés támogatása. A befektetési jegyek visszaválthatósága szempontjából az alapok két kategóriája a nyílt és zárt végű alap. A nyílt végű alap által kibocsátott befektetési jegyek bármikor visszaválthatóak és bármikor újak vásárolhatók. Zárt végű alapok esetében visszaváltásra csak a futamidő lejártával, az alap megszüntetésével kerülhet sor, ezt megelőzően a tőzsdén keresztüli értékesítésre az aktuális árfolyamon van lehetőség. A befektetési alapok hozamai a bankok betéti kamataihoz hasonlóan nyilvánosak, a gazdasági sajtóban és az Interneten egyaránt hozzáférhetőek.

•

Befektetési szolgáltatási és kiegészítő szolgáltatási tevékenységek, valamint pénzügyi eszközök csoportosítása

Befektetési szolgáltatási tevékenység az alábbi tevékenységek rendszeres gazdasági tevékenység keretében való folytatása forintban, valutában, illetve devizában egy vagy több befektetési eszközre: Befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül a rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan végzett a) megbízás felvétele és továbbítása, b) megbízás végrehajtása az ügyfél javára, c) sajátszámlás kereskedés, d)portfóliókezelés, e) befektetési tanácsadás, f) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó kötelezettségvállalással (jegyzési garanciavállalás), g) pénzügyi eszköz elhelyezése az eszköz (pénzügyi eszköz) vételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül, és h) multilaterális kereskedési rendszer működtetése, i) szervezett kereskedési rendszer működtetése.

Kiegészítő szolgáltatásnak minősül a) a pénzügyi eszköz letéti őrzése és nyilvántartása, valamint az ehhez kapcsolódó ügyfélszámla vezetése, b) a letétkezelés, valamint az ehhez kapcsolódó értékpapírszámla vezetése, nyomdai úton előállított értékpapír esetében ennek nyilvántartása és az ügyfélszámla vezetése, kivéve a központi értékpapírszámla vezetését, c) a befektetési hitel nyújtása, d) a tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel, valamint az egyesüléssel és a vállalatfelvásárlással kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatás, e) a befektetési szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó valutával és devizával történő kereskedés, f) a befektetési elemzés és pénzügyi elemzés, g) jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó szolgáltatás,

• Az értékpapírok előállítása és forgalomba hozatala, különösen: alapfogalmak; jegyzés, aukció; ISIN-azonosító; ajánlattevő; sorozatban kibocsátott értékpapír; nyomdai és dematerializált előállítás; nyilvános forgalomba hozatal és szabályozott piacra történő bevezetés; nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség

Értékpapír fogalma A száraz definíciót tekintve az értékpapír pénzügyi szempontból jövőbeli fizetésre vonatkozó ígéret. Mindez azt jelenti, hogy az értékpapír kibocsátója kötelezettséget vállal az értékpapír vásárlójával szemben cserébe azért, hogy annak tőkéjét használhassa. Az értékpapír vásárlója szempontjából jogot szerez, amelyet az értékpapír kibocsátójával szemben érvényesíthet.

Az értékpapír jogviszonya ezen kívül tagsági viszonyból eredő jogosultság, illetve dologra vonatkozó tulajdonjog vagy más jog is lehet. Értékpapírnak csak olyan okirat vagy jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Hitelpapírok Ha az értékpapír vásárlója a pénzét kölcsönadja az értékpapír kibocsátójának, akkor hitelpapírról, közkeletű nevén kötvényről beszélünk. Ilyen értékpapír az állampapír is (államkötvény, kincstárjegy), melynek az állam a kibocsátója. Amennyiben vállalat a hitelpapír kibocsátója, akkor vállalati kötvényről beszélünk. A vállalati kötvények széles spektruma megtalálható a kötvénypiacokon, az egyszerű struktúrájú kötvényektől egészen a bonyolultabb, opciókat tartalmazó kötvényekig. A kibocsátásra kerülő kötvényeknél a kibocsátó vállalat a cég jövőbeli tervei és működési cash

flow-ja szempontjából leginkább megfelelő mennyiséget, futamidőt, devizanemet, kamatozást, tőketörlesztést alakíthat ki, illeszkedve a befektetői kör elvárásaihoz. Ebből a rugalmasságából fakadóan terjedt el a fejlett intézményi struktúrával rendelkező országokban a vállalati kötvény, és tekinthetjük az egyik leghatékonyabb forrásallokációt biztosító instrumentumnak a pénz- és tőkepiacon. A hazai piacon a tipikus hosszabb futamidejű bankhitellel szemben egy standard kötvény jellemzően fedezetlen és konkrét hitelcél sincs definiálva, vagyis a kötvény a vállalatok számára nagyobb szabadságot biztosít a bevont források hatékony felhasználásában. Ezen felül, a fizetési kötelezettségeken túli egyéb kötelezettségvállalás (például pénzügyi kovenánsok) mértéke is jellemzően alacsonyabb a kötvényen keresztüli forrásbevonásnál, mint a hitelfelvételnél. Szintén a rugalmasság irányába hat, hogy egy klasszikus kötvény esetében a kibocsátó vállalat számára a futamidő alatt bármikor lehetőség nyílik a kötvények visszavásárlására, illeszkedve a vállalat finanszírozási költségeinek és jövőbeli cash-flow-inak leghatékonyabb alakításához.

A hitelpapírok esetében a másik gyakori csoportosítás a futamidő szerinti, amely aszerint rendezi kategóriákba az egyes értékpapírokat, hogy a mögöttes kölcsönnek milyen hosszú a futamideje, azaz mikor kell a kölcsön utolsó részletét, illetve általános esetben a teljes tőkét (amit a kötvény névértéke testesít meg) visszafizetnie a kibocsátónak. Eszerint kétféle hitelpapírt különböztetünk meg: Rövid lejáratú hitelpapírok – többnyire egy évnél rövidebb lejárattal. Ilyenek az állampapírok esetében a kincstárjegyek, vagy a vállalati hitelpapírok esetében a kereskedelmi papírok (a Magyarországon kevéssé elterjedt commercial paper – CP) Hosszú lejáratú hitelpapírok – bár szokás néha megkülönböztetni a közép és hosszú futamidejű papírokat, de az egyszerűség kedvéért ebbe a kategóriába sorolhatóak az egy évnél hosszabb futamidejű papírok. Valójában csak ezeket a hitelpapírokat nevezik kötvényeknek, de ezt az elnevezést a köznyelvben valamennyi hitelpapír szinonimájaként használják.

A kölcsönügylet velejárója természetesen a kamat. Ezt szokás a kölcsön árának is nevezni, amit a kölcsön felvevője fizet a kölcsönadónak, mint a pénz használatáért fizetett díjat. A klasszikus rövid lejáratú hitelpapíroknál a kamatot egy összegben, a futamidő végén fizetik,

míg a kötvények esetében a futamidő végéig rendszeres időközönként kerül kifizetésre az előre meghatározott kamat.  A kamatfizetés szempontjából három alapvető típust különböztetünk meg: •

Fix kamatozású hitelpapír – a futamidő elején meghatározzák a kamat mértékét, amit a kötvény névértékének százalékában adnak meg.

•

Változó kamatozású hitelpapír – a futamidő alatt előre kijelölt időpontokban határozzák meg a következő kamatperiódusra fizetendő kamat mértékét. Ilyen esetekben a kamat mértéke valamely általánosan elfogadott piaci kamatszinthez van kötve, vagy akár az inflációhoz.

•

Nem kamatozó hitelpapír – a rövid futamidejű értékpapírok esetében sokszor találkozhatunk olyan értékpapírokkal (pl. az állam által kibocsátott diszkont kincstárjegy is ilyen), ahol nincs kamatfizetés. Ezek a papírok azzal válnak vonzóvá a befektetők számára, hogy a vásárló kibocsátáskor a névértéknél alacsonyabb összegért juthat hozzájuk.

Amennyiben egy vállalat a kötvényen keresztüli forrásbevonás mellett dönt, először a kibocsátási folyamatban szerepet játszó külső szakmai erőforrások feltérképezését szükséges elvégezni. A legfontosabb és egyben a sikeres kibocsátáshoz - törvényi előírások alapján - elengedhetetlen külső szereplő a befektetési szolgáltató, aki a teljes folyamat során érdemi segítséget nyújt a vállalatnak. Befektetési szolgáltatási tevékenységet Magyarországon befektetési vállalkozások és hitelintézetek nyújthatnak, akik a rendszeres gazdasági tevékenység mellett (befektetésitranzakciós tanácsadás, jegyzési garanciavállalás stb.), a kiegészítő szolgáltatásokat is (befektetési elemzés, sajátszámlás deviza kereskedés stb.) biztosítanak. A befektetési szolgáltató mellett a jogi tanácsadó is szükséges lehet a jogi átvilágítási folyamatban, valamint a kötvény információs összeállításának vagy tájékoztatójának elkészítésében.  A jogi tanácsadó megbízása történhet mind a potenciális kibocsátó, mind a befektetési szolgáltató oldaláról, ugyanakkor legtöbb esetben a befektetési szolgáltatók már szerződésben állnak külső jogi tanácsadó cégekkel, így a vállalat válláról a jogi tanácsadók kiválasztásának terhét is leveszik, ezáltal szinte teljeskörű szolgáltatást nyújtanak a kötvénykibocsátáshoz. Alapvetően az előkészítési szakasz, amely a kötvénykibocsátás melletti döntésből, a kibocsátandó kötvény kezdetleges paramétereinek kialakításáról, valamint a megfelelő külső szereplők kiválasztásából áll, csupán pár hetet vesz igénybe egy felkészült vállalat számára. Természetesen ez függhet a vállalat pénzügyi helyzetétől, struktúrájától, jogi hátterének összetettségétől, valamint például az NKP esetében szükséges kb. 2 hónapot igénybe vevő hitelminősítési folyamattól.

A felkészülési szakaszba lépve a vállalatnak a tanácsadók segítségével el kell döntenie, hogy zárt vagy nyilvános kibocsátás formájában szeretné megvalósítani a forrásbevonást, hiszen ez a kibocsátáshoz szükséges dokumentációkat (információs összeállítás, tájékoztató stb.), valamint a befektetői kör kialakításának módját is nagyban meghatározza. A felkészülési szakasz végére a vállalat – a befektetői elvásárokhoz illeszkedve – a végleges kötvénystruktúrát is meg tudja határozni, amiben a kibocsátandó értékpapír összege, futamideje, devizaneme, tőketörlesztése és egyéb lényeges tulajdonsága is kialakul. Fontos, hogy a vállalat a befektetői egyeztetéseket (roadshow) követően már a potenciális befektetők elvárt hozamáról is tiszta képpel rendelkezzen, ami sok esetben a kötvény kuponfizetés meghatározásának is az alapja. A kuponfizetés a vállalat jövőbeni kamatfizetési terheit határozza meg, így a vállalat működési cash flow-ja szempontjából kiemelt jelentőségű. A felkészülési szakasz egy jól működő vállalat esetében hozzávetőlegesen 1 hónapot vesz igénybe, ugyanakkor ez érdemben eltérhet egy külföldi intézményi befektetőket is megcélzó nyilvános kibocsátásnál. A kibocsátandó értékpapír paramétereinek véglegesítésével a szükséges dokumentációkat is véglegesíteni tudja a kibocsátó, amit a forgalomba hozatal módjától függően vagy a meghívott befektetők részére kell eljuttatni, vagy nyilvánosan elérhetővé kell tenni. Emellett a kibocsátás módja szintén meghatározza a kibocsátó vállalat aukció után történő kötelezettségeit.

2. A befektetői kör kialakítása A kötvénykibocsátás sikerességében és a bevonni kívánt mennyiség elérésében kulcsfontosságú tényező a megfelelő befektetői kör kialakítása. A fejlett országokban bevett szokás a részvény- vagy kötvénykibocsátáson gondolkozó vállalatok körében az úgynevezett „non-deal roadshow”, amikor a potenciális befektetői réteg számára attraktívvá teszik a befektetést. Ennek keretében a vállalat iparágának és pénzügyi helyzetének bemutatása mellett szerepet kaphat a bevont forrás felhasználásának és megtérülésének bemutatása, ami alapvetően a vállalat kamatfizetési kötelezettségeinek biztosítására szolgál. A szélesebb befektető bázis előnye, hogy egyrészt több mozgásteret biztosít a vállalat számára a köténystruktúra kialakításában, másrészt a forrásszerzés költségének csökkentése irányába is hat. A vállalat potenciális befektetőkkel szembeni alkupozícióját is erősíti a szélesebb

befektetői kör. Ugyanakkor, ha a kibocsátó számára elegendő, hogy a meglévő finanszírozóiból, partner bankjaiból alakít ki egy viszonylag szűkebb befektetői kört, akkor is sikeres lehet egy kibocsátás. Ezen felül a befektetési szolgáltató garanciát vállalathat jegyzési garanciavállalás útján arra, hogy a sikeres kibocsátáshoz szükséges mennyiséget az aukción biztosítja a vállalat számára, amennyiben nem érkezik megfelelő mértékű ajánlat a többi szereplőtől. 3. Kibocsátáshoz szükséges dokumentumok, információk A kibocsátásokat két csoportba sorolhatjuk a nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatal szerint, amelyek jelentős eltéréseket mutatnak mind az adminisztrációs terhek (pl. közzététel), mind pedig a költségek tekintetében. A szükséges dokumentumok elkészítésében jelentős támogatást biztosíthatnak a befektetési szolgáltatók és a külső tanácsadók. Magyarországon – ahogyan az EU összes tagállamában – 2019. július 21-től alkalmazandó az Európai Bizottság Prospektus rendelete, mely szabályozza az értékpapírokra vonatkozó ajánlattételkor szükséges tájékoztatási kötelezettségeket. Amennyiben a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény és a Prospektus rendelet az értékpapír tájékoztatóval kapcsolatosan eltérő rendelkezést tartalmaznak, akkor minden esetben a Prospektus rendelet rendelkezései az irányadók. 3.1. Nyilvános kibocsátás esetén szükséges tájékoztató és hirdetmény összeállítása A felügyeleti feladatkörében eljáró MNB (Felügyelet) által jóváhagyott tájékoztató a nyilvános forgalomba hozatal alapvető dokumentuma. A tájékoztató dokumentumot egyetlen dokumentumként (összevont tájékoztató) és különálló dokumentumonként is elkészítheti a vállalat, aminek a részei: a kibocsátóra vonatkozó információkat tartalmazó regisztrációs okmány, a nyilvánosság számára felajánlott vagy szabályozott piacon bevezetni kívánt értékpapírokra vonatkozó információkat tartalmazó értékpapírjegyzék és egy – a befektetőknek szükséges információkat koncentráltan tartalmazó – összefoglaló. A tájékoztató mellett alapvető dokumentum a hirdetmény, mely tartalmazza a tájékoztató rendelkezésre bocsátásának körülményeit, valamint információt szolgáltat arról, hogy azt hol szerezheti be a nyilvánosság. A hirdetményt legkésőbb a tájékoztató közzétételét követő munkanapon kell megjelentetni. Bizonyos esetekben – döntően amikor a kibocsátó egymást követően, hasonló értékpapírokat akar forgalomba hozni – a hatályos tőkepiaci törvény lehetővé teszi, hogy a klasszikus tájékoztató helyett úgynevezett alaptájékoztatót készítsen. Az alaptájékoztató nem egy konkrét kibocsátásra, hanem a kibocsátási eljárás egészére vonatkozó összes információt összefoglalóan, egy dokumentumban tartalmazza. Az alaptájékoztató alkalmazásáról a kibocsátó dönt, készítése nem kötelező a jogszabályok alapján. Az alaptájékoztató nem az adott kibocsátás aktuális feltételeit tartalmazza, így szükséges minden egyes konkrét kibocsátáshoz egy végleges

feltételeket (különösen: a forgalomba hozatal össznévértékét, az értékpapír futamidejét, lejáratát, kamatát vagy egyéb járulékait, a forgalomba hozatal módját és helyét) tartalmazó dokumentáció elkészítése. 3.2. Zártkörű kibocsátás esetén szükséges dokumentumok A nyilvános kibocsátás alternatívája a zártkörű kötvénykibocsátás, amely egyszerűbb, gyorsabb és költséghatékonyabb folyamat. Ebben az esetben a potenciális befektetők köre a kibocsátó által előre meghatározásra kerül. Zárt körben történő kibocsátáshoz a tájékoztatónál lényegesen egyszerűbb tartalmú információs összeállítást kell készíteni, ami döntően a pénzügyi, valamint a kibocsátási és a tranzakciós struktúrára vonatkozó adatokat tartalmazza. Ezt 7 nappal az aukció előtt meg kell küldeni az aukcióra meghívott, potenciális befektetők részére. 4. Az aukció Az említett dokumentumokban elengedhetetlen pontosan feltüntetni az aukció időpontját és helyszínét. Magyarországon az aukciók lebonyolításának jellemző helyszíne a Budapesti Értéktőzsde (BÉT), ahol a kötvénykibocsátó vállalatnak vagy annak befektetési szolgáltatójának szükséges időpontot foglalni az aukció lebonyolításához. Az időpont befoglalás, valamint az aukció közötti időszakban lehetőség nyílik a kibocsátó vállalat számára az egész kibocsátási folyamatot szimuláló próbaaukció lebonyolítására. A tőzsdén az MMTS1 kereskedési rendszert használják a kötvénykibocsátásoknál, amelyhez a tőzsdetagok kapcsolódhatnak az aukción való részvétel céljából.

Míg a hitelpapírok hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, addig a részvények tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapírok. Az értékpapír vásárlója a részvényen keresztül a részvényt kibocsátó vállalat (részvénytársaság) tulajdonosává válik. Természetesen ez a tulajdonjog a részvény mértékéig szól, azaz amennyiben az adott részvénytársaság részvényeinek 5 százalékát birtokoljuk, akkor az adott cég 5 százaléka tekinthető a tulajdonunknak, és eszerint érvényesíthetjük jogainkat.

•

Az értékpapírok kibocsátása

Az értékpapírok kibocsátását, előállítását és forgalomba hozatalát Ptk., valamint a tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) szabályozza. Az értékpapír megjelenése kétféle lehet: Dematerializált értékpapír: számítógépes nyilvántartással létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adat. Csak

névre szóló formában létezhet. A tulajdonos azonosítási adatait az értékpapírszámla tartalmazza. Materializált (nyomdai úton kibocsátott) értékpapír: papíralapú okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy e jogot a papír nélkül sem átruházni, sem érvényesíteni, sem bizonyítani nem lehet. Ez az okirat azonban különleges, mert eltér mind a magánokirattól, mind a közokirattól, és értékpapír jellege már magából a dokumentumból felismerhető. Csak az az okirat értékpapír, amely a jogszabályi kellékekkel rendelkezik. A zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyomdai úton vagy dematerializált formában állíthatók elő. A Ptk. alapján a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé, a dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé alakítható át. A Ptk. rendelkezése alapján nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. A bankok - forrásszerzés céljából - általában részvények, kötvények és záloglevelek formájában bocsátanak ki értékpapírokat. Az értékpapír tranzakciók lebonyolításának helye az értékpapírpiac, amelynek alapvetően két típusát szokás megkülönböztetni: Elsődleges piac: Az értékpapírok első forgalomba kerülését vagyis kibocsátását jelenti. Funkciója, hogy összegyűjtse a hosszú lejáratú tokét, és eljuttassa a beruházókhoz. Ekkor alakul át a megtakarítás tőkévé. A kibocsátó részéről nagy körültekintést követel, mert piacnak el kell fogadnia, azaz a kibocsátó érdekinek találkoznia kell a befektetők érdekivel. • Zártkörű kibocsátás: a befektetők meghatározott körének szól • Nyilvános kibocsátás: általában közreműködő útján történik a kibocsátás. Ez az adott ország pénzügyi rendszerétől, a törvényi elírásoktól függően lehet pénzintézet és/vagy értékpapírcég (Magyarországon a befektetési vállalkozások.)

A felügyeleti feladatkörében eljáró MNB (Felügyelet) által jóváhagyott tájékoztató a nyilvános forgalomba hozatal alapvető dokumentuma. A tájékoztató mellett alapvető dokumentum a hirdetmény, mely tartalmazza a tájékoztató rendelkezésre bocsátásának körülményeit, valamint információt szolgáltat arról, hogy azt hol szerezheti be a

nyilvánosság. A hirdetményt legkésőbb a tájékoztató közzétételét követő munkanapon kell megjelentetni. Bizonyos esetekben – döntően amikor a kibocsátó egymást követően, hasonló értékpapírokat akar forgalomba hozni – a hatályos tőkepiaci törvény lehetővé teszi, hogy a klasszikus tájékoztató helyett úgynevezett alaptájékoztatót készítsen. Az alaptájékoztató nem egy konkrét kibocsátásra, hanem a kibocsátási eljárás egészére vonatkozó összes információt összefoglalóan, egy dokumentumban tartalmazza. Az alaptájékoztató alkalmazásáról a kibocsátó dönt, készítése nem kötelező a jogszabályok alapján. A forgalomba hozatalhoz kapcsolódó feladatokat nem feltétlenül a kibocsátónak kell ellátni. Egyes esetekben kötelező a kibocsátótól eltérő forgalmazó igénybevétele. Másodlagos piac A másodlagos piacon a már kibocsátott értékpapírok adásvétele folyik. Ilyenkor csak a befektető személye változik. Alapvető funkciója, hogy biztosítsa a megtakarítások likviditását. További funkciója a folyamatos információszolgáltatás mind a kibocsátó, mind a befektető számára.

Mind az elsődleges, mind a másodlagos piacon való kereskedés egyik fontos helyszíne a tőzsde. A tőzsdére való felkerülés legfontosabb indoka a kibocsátó számára a befektetőktől történő pénzgyűjtés, ami alternatívát jelent a hitelintézeti forrásszerzéshez képest, de egyéb előnyei is vannak. •

A keresleti és a kínálati oldal nyilvános és szabályozott keretek között találkozik egymással

•

Hatékony tőkeallokáció

•

Likviditás

•

Árképzés, információ-aggregálás

•

Gazdasági folyamatok átláthatóságának biztosítása

•

Gazdasági tendenciák indikátora

A tőzsdei kereskedelemről részletesen a 2. modulban olvashatnak. Az értékpapírjuk Tőzsdére való bevezetését kezdeményező kibocsátóknak nemcsak a tőzsdei bevezetéshez kapcsolódóan vannak kötelezettségeik, hanem a Tőzsdei jelenlét során is. Ez elsősorban meghatározott tájékoztatási kötelezettségek teljesítését jelenti. Ennek keretében

a

kibocsátó

cégeknek

kötelezettségeik merülnek fel.

rendszeres,

rendkívüli

és

egyéb

tájékoztatási

Ahhoz, hogy egy hitelintézet az ügyfelével történő megállapodást követően értékpapír adásvételt bonyolíthasson le, előfeltétel, hogy értékpapír-befektetési számlaszerződést kössön. A letéti ügylet a Hpt. értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül.

Az értékpapír-befektetési számla részei: • az értékpapír-letéti számla, • az értékpapírszámla és • az ügyfélszámla.

Az értékpapírok forgalomba hozatalának módjai: Jegyzés: az értékpapír forgalomba hozatala során az értékpapírt megszerezni szándékozó befektetőnek az értékpapír megszerzésére irányuló, feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozatát, amellyel az ajánlatot elfogadja és kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Aukció: az aukció az állampapírok legjellemzőbb értékesítési módszere. Az aukció során beérkezett ajánlatokat sorrendbe teszik, és a legmagasabb ajánlattól visszafele haladva értékesítik a vevőknek. A folyamat addig tart, amíg az értékesíteni kívánt mennyiség el nem fogy, illetőleg az adott árszinten el nem fogynak a vevők. Bizonyos százalékig a mennyiség növelhető, a túljegyzés mértékétől függően. Folyamatos kibocsátás: a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint a nyílt végű befektetési alap befektetési jegyének olyan forgalomba hozatala, amikor az értékesítés hatvan napot meghaladó időszak alatt történik úgy, hogy az egyes értékpapírok futamideje mindig az értékesítés időpontjától kezdődik. Adagolt kibocsátás: hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adott időszak alatti folyamatos kibocsátása (pl. államkötvény) azonos lejárati időponttal. Az értékpapírpiacok klasszikus modelljében kétféle kereskedési helyet különítettek el élesen: a tőzsdei és a tőzsdén kívüli (angolul over-the-counter, OTC) kereskedést, ami természetszerűleg magában foglalt minden olyan kereskedési módot, ami nem a tőzsdéhez

kötődött. Kicsit leegyszerűsítve a tőzsdei kereskedést tekinthettük azoknak a kereskedési helyeknek, amelyek szabályozott keretek között, előre meghatározott kereskedési szabályok között működtek, míg tőzsdén kívüli piacok voltak az ilyen szabályrendszerrel nem rendelkező kereskedési típusok. A világ jelentős részén, így Magyarországon is bizonyos értékpapír típusokkal – elsősorban részvényekkel – csak tőzsdén kereskedhettek a brókercégek (ezt hívjuk tőzsdekényszernek), így ezeknek az értékpapíroknak a piaca nagyon koncentrálttá vált. A tőzsdekényszer azonban Magyarországon is megszűnt, így szinte bármely értékpapírral lehet tőzsdén kívül is kereskedni. Eközben a tőzsdei és tőzsdén kívüli kereskedés közti határvonalak elmosódtak, és olyan új kereskedési platformok alakultak – alakulnak még ma is –, amelyek nem minősülnek tőzsdének, ugyanakkor a tőzsdén kívüli piacoknál jóval szervezettebbek (lsd. szabályozott piac, MTF és OTF fogalma). Ez azt eredményezte a gyakorlatbanm, hogy a befektetési szolgáltatók jelentős szabadságot kaptak arra nézve, hogy az ügyfelek céljainak megfelelő tranzakciókat hol hajtsák végre. Az egyedüli alapelv, amelynek mindig érvényesülnie kell, hogy a befektetők a számukra lehető legjobb áron kapják meg, illetve adják el az értékpapírokat (best execution elve).

Miért van továbbra is központi szerepe a tőzsdének? Koncentrált piac – térben is időben egy helyre koncentrálja az adott befektetési eszközök keresletét és kínálatát. Átlátható piac – a tőzsdei kereskedés ismérve a nyilvánosság, így minden, ami a tőzsdén történik (vételi és eladási ajánlatok az adott értékpapírokra, kötések stb.) nyilvános, bárki által azonnal elérhető információ. Szabályozott piac – szabályozottsága biztonságos keretek közé szorítja az értékpapírkereskedelmet, meghatározott időrendben, meghatározott szabályok szerint működik a kereskedés, ami kiszámíhatóságot és biztonságot jelent a befektetők számára. A tőzsdei kereskedés szigorú szabályozottsága miatt a kereskedésben a befektetők közvetlenül nem vehetnek részt, csak befektetési szolgáltatókon (illetve hitelintézeteken) keresztül, azaz tőzsdei kereskedési jogot csak ezek az intézmények szerezhetnek. A

befektetők tőzsdei tranzakciót a befektetési szolgáltatóknak adott tőzsdei megbízással végezhetnek.

A tőzsdei kereskedés általános modelljében a kereskedés két fontos láncszeme a tőzsde és az elszámolóház. Előbbi a piac, ahol a vevő és az eladó egymásra talál, ahol az adásvételi szerződés köttetik. Az elszámolóház pedig az a bankszerűen működő intézmény, ahol ténylegesen megtörténik a tranzakció lebonyolítása, azaz a pénz-értékpapír csere. Elszámolóház: Magyarországon az elszámolóház a tőzsdén és tőzsdén kívül megkötött pénzés tőkepiaci ügyletek elszámolásához és teljesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat végző szakosított hitelintézet. Az elszámolóház szintén önszabályozó szervezet, működési szabályait (pl. a klíringtagság feltételei) belső szabályzataiban maga határozza meg. Az elszámolóház ügyfeleitől a szabályzatában rögzített módon és mértékben pénzügyi biztosítékot követel meg.  Központi Elszámolóház és Értéktár Zr.t (KELER Zrt.): A KELER elszámolóházként a piaci szereplők által megkötött ügyletek teljesítését végzi. Az elszámolás az azonnali, szabványosított határidős és opciós ügyletek esetében is együtt, gördülő módon, a multilaterális nettósítás elve mentén zajlik. A központi értéktári funkció a Magyarországon kibocsátott értékpapírok keletkeztetését, az értékpapírkód (ISIN kód) kiadásokat, valamint a külföldön kibocsátott értékpapírról külföldi vagy

belföldi

forgalmazás

céljára

szolgáló

okirat

kiállítását,

illetve

a

központi

értékpapírszámlák nyilvántartását és vezetését foglalja magába. További feladata a KELER Zrt-nek, hogy a letétbe helyezett fizikai értékpapírokat őrzi, letéti kezelését végzi, valamint hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat nyújt. Központi Szerződő Fél (KELER KSZF): a központi szerződő fél (Central Counterparty, azaz CCP) funkciót 2009 óta a KELER KSZF Zrt. látja el a Budapesti Értéktőzsde azonnali és a származékos piacain egyaránt. Az azonnali piacon a KELER KSZF a nettósításból eredő pozíciók pénzügyi teljesítését garantálja, a nettósított tranzakciókat kiegyenlítés céljából megküldi a KELER részére. A származékos piacon a KELER KSZF esetleges nem teljesítéskor a vevővel szemben eladóként, az eladóval szemben vevőként lép fel, így garantálja az általa befogadott ügyletek megkötését.

A tőzsdei kibocsátók csak akkor vehetnek részt a kereskedésben, ha az általuk lebonyolított ügyletek elszámolása biztosított. Ennek módja lehet, ha klíringtaggá válnak a KELER KSZFben, azaz eleget tesznek a KELER KSZF által meghatározott feltételeknek és a klíringtagi garanciaelemeket is biztosítják, vagy alklíringtagi szerződést kötnek egy klíringtaggal.

•

Az értékpapírok fajtái

RÉSZVÉNYKIBOCSÁTÁS A részvénykibocsátás növekedési és érett fázisban lévő vállalatok tipikus tőkebevonási módja, ami formáját tekintve lehet zártkörű vagy nyilvános. A zárt körben történő részvénykibocsátás egyszerűbb és gyorsabb folyamat, melynek talán egyik legnagyobb hátránya, hogy a részvények széles körben történő felajánlására és értékesítésére nincs lehetőség. A zártkörű kibocsátás alternatívája lehet a vállalat részvényeinek bevezetése a tőzsdére, majd a részvények nyilvános értékesítésre történő felajánlása kisbefektetők és intézményi befektetők számára. Bár a nyilvános részvénykibocsátás komplex és hosszabb folyamat, a részvények tőzsdei jegyzésének számos előnye lehet: •

Nyilvános kibocsátás révén több befektető érhető el, kisebb a befektetői koncentráció.

•

A nyilvános megjelenés jelentős marketing és PR értékkel bír.

•

A tulajdonosok részesedése likviddé, a későbbiekben könnyebben értékesíthetővé válik.

•

A vállalat iránt erősödhet az üzleti bizalom és javulhatnak a banki hitelhez jutás esélyei.

A hitelviszony egydimenziós jogviszony, hiszen a hitelt nyújtó az általa rendelkezésre bocsátott tőkét és annak kamatait követelheti vissza a kibocsátótól. Ezzel szemben a tulajdonosi jog sokrétű és bizonyos elemei nem is közvetlenül pénzügyi természetűek:

•

Vagyonhányadhoz való jog – azzal, hogy a részvénytársaság tulajdonosává válik a befektető, egyben jogot szerez arra, hogy a társaság végelszámolása esetén a részvényeire eső vagyonhányadot megkapja.

•

Osztalékjog – a részvénytársaság éves eredményét a tulajdonosok/részvényesek döntése alapján osztalék formájában kifizetheti a részvényeseknek. A fizetendő osztalékból szintén a birtokolt részvények arányában kap a befektető.

•

Szavazati jog – összefoglalóan szavazati jogként tekinthetünk a részvényes azon jogaira, melyek szerint részt vehet a részvénytársaság döntéshozatalában a közgyűlésen való részvétellel, felszólalással és szavazással.

A fentiekből kitűnik a legalapvetőbb különbség a hitelpapírok és a részvények között: míg előzőt egyértelműen azzal a céllal veszi a befektető, hogy megtakarított pénzét kamatjövedelem reményében kölcsönadja, addig a részvénynél a befektető célja többféle lehet. Egyrészt természetesen itt is lehet cél a jövedelemszerzés az osztalékon, illetve a részvények magasabb áron történő értékesítésén keresztül (az ilyen befektetést hívjuk portfolió, vagy pénzügyi befektetésnek), másrészt lehet cél a kibocsátó vállalat feletti befolyásszerzés, a kibocsátó vállalat irányítása (ezt hívjuk stratégiai befektetésnek). Egy további nagyon fontos különbség van a hitelpapírok és a részvények között. Mégpedig az, hogy a részvényeknek nincsen lejárata, így a részvény vásárlója csak abban az esetben kapja vissza a befektetett tőkét a kibocsátótól, ha az végelszámolásra kerül.

A részvény részvénytársaság által kibocsátott, tagsági és vagyoni jogot megtestesítő értékpapír. A részvény tulajdonosa tehát egyben a kibocsátó cég tulajdonosa is, és mint ilyen, a közgyűlésen részt vehet a társaságot érintő döntéshozatalban is. Ugyanakkor a részvényes kötelezettsége a vállalattal szemben csupán a részvény értékének megfizetésére terjed ki. Részvénytársaság a részvények kibocsátása szempontjából alapvetően kétféleképpen működhet: zártkörűen illetve nyilvánosan. Zártkörűen működő társaság részvényei csak előre egyedileg meghatározott befektetők számára hozzáférhetőek, míg a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek

forgalomba,

tehát

bárki

számára

megvásárolhatók.

A

nyilvánosan

működő

részvénytársaságok papírjai emellett bevezethetők a szabályozott piacra, a tőzsdére. A részvény tulajdonképpen a részvénytársaságok alapításakor vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott tagsági jogokat megtestesítő névre szóló értékpapír, amely a részvénytársaság alaptőkéjének meghatározott, névértéken kifejezett hányadát testesíti meg. A részvénytársaság alaptőkéje egyenlő az összes részvény névértékének az összegével. A kibocsátása kibocsátási árfolyamon történik, ami a névértéknél nem lehet alacsonyabb. A részvénykereskedés szereplői a kibocsátók, a közvetítők és a befektetők. A részvény kibocsátói a fent említett nyilvánosan működő részvénytáraságok. A befektetők a magánvagy intézményi befektetők, ez utóbbiak például a befektetési alapok, biztosító társaságok, nyugdíjpénztárak. A részvényeket ma már jellemzően nem nyomtatják ki, hanem dematerializált formában, Ez azt jelenti, hogy a mai részvény már csak egy számítógépes jelsorozat, amelynek adásvétele során is elektronikus módon rögzítik a tulajdonosváltást, és a részvény tulajdonjogát ez a nyilvántartás bizonyítja. Tőzsdei részvényt csak egy köztes szereplő, a befektetési vállalkozás (bróker) révén lehet vásárolni, azaz a vételi, vagy eladási szándékkal a brókercéget vagy az ilyen szolgáltatást nyújtó bankot kell felkeresni. A részvény befektetési jellege két dolgot jelent: egyrészt a részvények után a társaságok az üzleti év során elért hasznukból a közgyűlés döntésének megfelelően osztalékot fizethetnek, másrészt a részvények adásvételével árfolyamnyereségre lehet szert tenni, ezekből áll össze a részvény hozama. Ez utóbbi befektetési lehetőség értelemszerűen elsősorban a tőzsdére bevezetett részvényekre vonatkozik, hiszen ezek kapcsán biztosított a megfelelő likviditás (azaz bármikor készpénzzé tehető) és a részvény árfolyamát biztosító információk teljes körű nyilvánossága. Az osztalék: nagyságára az igazgatóság tesz javaslatot a nyereségességtől és a jövőbeni tervektől függően, a döntés joga a közgyűlésé.

Árfolyameredmény: a vétel és eladás közötti árfolyam alakulás függvénye, amely lehet: árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség

Az árfolyamnyereség fogalma: az értékpapírok eladásakor kézhez vett összegnek az a része képezi az árfolyamnyereséget, amely meghaladja az értékpapírok bekerülési összegét. A befektetési eszköz értékesítésekor számított eladási ár és a befektetési eszköz korábbi megszerzésekor fizetett vételi ár különbsége. Ha a különbség pozitív (az eladási ár nagyobb a vételi

árnál)

akkor

árfolyamnyereség

keletkezett,

míg

ellenkező

esetben

árfolyamveszteségről beszélhetünk. Ha például a befektető egy évvel ezelőtt vásárolt egy részvényből 100$-ért, és most az árfolyam 250$, és úgy dönt, hogy eladja a részvényt, akkor minden egyes részvény után 150$ árfolyam nyereséget realizál. Amennyiben úgy dönt, hogy tovább vár és nem adja el azt, de a piaci trendek hatására az árfolyam 90$-ra csökken, és akkor adja el – a további eséstől való félelme miatt – akkor részvényenként 10$ lesz az árfolyamvesztesége. A részvény árfolyamát alapvetően a kibocsátó vállalat piaci pozíciója befolyásolja, egy vállalat piaci helyzetét pedig számtalan olyan tényező határozza meg, amelyeket nehéz előre látni, például milyen kilátásai vannak az adott cégnek a közeljövőre vagy hosszabb távon, milyen a hasonló területen tevékenykedő egyéb cégek helyzete, hogyan ítélik meg a vezetőség munkáját, stb. Emellett a részvényárakat az egész ország makrogazdasági helyzete, alkalmazott gazdaságpolitikája is befolyásolja, sőt olyan kisebbnek számító tőzsdék árfolyamára, mint amilyen a magyar BÉT is az uniós, illetve az amerikai és japán piacokon zajló folyamatok is jelentős hatást gyakorolnak. Néhány részvényfajta: • Törzsrészvény: alapjogokat testesít meg, minden tulajdonsággal rendelkezik, amely a részvényre jellemző. Ahogy fent már említettük, ezek a részvények vezethetők be a tőzsdére. • Elsőbbségi részvény: ahogy neve is jelzi, más részvényfajtákkal szemben előnyt, elsőbbséget biztosít, azonban ezen részvények névértékének együttes összege nem haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének 50%-át. • Dolgozói részvény: ingyenesen vagy kedvezményesen kaphatják a részvénytársaság dolgozói, az alaptőkén felüli vagyon terhére lehet kibocsátani az alaptőke egyidejű

felemelésével, és a megemelt alaptőke legfeljebb 15%-áig történhet a kibocsátás, csak korlátozottan forgalomképes. • Kamatozó részvény: a részvény tulajdonosa az osztalékhoz való jogosultsága mellett kamatra is jogot szerez, az ilyen részvények nagyságrendje nem haladhatja meg az alaptőke 10%-át, maga a kamatráta előre meghatározott. • Ideiglenes részvény: a részvénytársaság alapítása során van jelentősége, mivel a részvénytársaság cégjegyzékbe történő bejegyzése és az alaptőke teljes befizetése előtt kibocsátott részvény semmis, azaz a bejegyzés előtt teljesített vagyoni hozzájárulásra szólóan kerül kiállításra. • Visszaváltható részvény: opciós jogot testesít meg ez a részvény, csak névre szóló lehet, a kibocsátás lehetőségét és feltételeit az alapszabály határozza meg, de a kibocsátásról a közgyűlés dönt, kibocsátás maximum az alaptőke 10%-áig lehetséges.

KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁS A kötvény olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kibocsátója kötelezettséget vállal arra, hogy a kötvénybe foglalt tartozást a kötvényben megjelölt módon, legkésőbb a futamidő végéig megfizeti. A kötvény célja a gazdálkodáshoz szükséges pénzeszközök hiteljogviszony alapján történő átmeneti biztosítása. A kötvényeknek árfolyama van, vagyis a lejárat előtt a piacon a névértéküktől eltérő áron lehet őket eladni vagy megvenni. A kötvények árfolyama a belőle származó jövedelmek jelenértékének összege. A kötvényen alapuló követelés nem évül el. Gyakran előfordul, hogy a vállalat finanszírozásában maga a tulajdonos vagy a vállalat egyéb érdekeltjei (pl. beszállítók, főbb vevők, egyéb partnerek) vesznek részt tagi vagy egyéb kölcsön nyújtásával. Ennek transzparens és költségkímélő alternatívája lehet a zártkörű kötvénykibocsátás, amely gyorsan lebonyolítható, feltételei (pl. kamat, futamidő) rugalmasan a hitelezők igényeihez alakíthatók. A zártkörű kötvények szabadon átruházhatók, ami a hitelek - egyedi kölcsönszerződésekhez képesti - egyszerűbb kezelését teszi lehetővé. A nyilvános kötvénykibocsátás jellemzően a tőkeszerkezetüket diverzifikálni szándékozó nagyobb vállalatok számára nyújt elérhető alternatívát a banki finanszírozás mellett/helyett.

A diverzifikált befektetői kör eredményeként a kötvénytulajdonosok a bankokhoz képest jelentősen alacsonyabb ráhatással rendelkeznek az operatív működésre, miközben a kötvénykibocsátás feltételei (futamidő, fedezet, kibocsátás mérete és időzítése) rugalmasan alakíthatók, igazodva a vállalatok egyedi jellemzőihez.

A kötvény kibocsátásnak kötelező kellékei vannak, amelyeket jogszabály határoz meg és kellékeket (például a kibocsátó megnevezése, a kibocsátás célja stb.) a kötvény szövegében kell feltüntetni. A kötvény a befektetőnek – típusától függően – fix vagy változó kamatot fizet (viszonylag ritkán, de előfordulnak nem kamatozó kötvényfajták). Kibocsátója szerint: • Állami kibocsátású • kincstárjegy • államkötvény • Közintézményi kibocsátású (például önkormányzat) • Jegybanki, vagy kereskedelmi banki kibocsátású, ennek speciális változata a jelzálogbank által kibocsátott jelzáloglevél • Vállalati kibocsátású

A részvény és kötvény közötti különbség

•

video: https://www.youtube.com/watch?v=ymtDEdSmEX8

Államkötvény A Magyar Államkötvény egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír. Jelenleg a forma alapján meghatározott futamidővel kerülnek értékesítésre. A kamatmegállapítás szempontjából beszélhetünk fix- és változó kamatozású kötvényekről. A fix kamatozású államkötvények esetében az egyes kamatfizetési periódusokban kifizetendő kamat nagysága már kibocsátáskor meg van hirdetve és rögzítve van. Előre meghatározott módon fizet kamatot, a tőke törlesztésére a lejáratkor, egy összegben kerül sor. Ezzel szemben a változó kamatozású kötvényeknél csak a kamat-megállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő kamat mértéke csak az adott kamatfizetési periódusra ismert.

A kamatfizetés gyakoriságát tekintve a Magyar Államkötvények között vannak éves és féléves gyakorisággal kamatot fizető papírok is. A 2002-től kibocsátásra kerülő államkötvények évente fizetnek kamatot.

A Magyar Államkötvény alapcímlete 10 ezer forint. A Magyar Államkötvény új sorozatai csak dematerializált formában kerülnek kibocsátásra, tehát kinyomtatva nem léteznek ezek a papírok, csak értékpapírszámlán lehet őket nyilvántartani. A kötvény-sorozatok a kibocsátást követően bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére. A Magyar Államkötvényt belföldi magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek és külföldi befektetők egyaránt megvásárolhatják, illetve értékesíthetik az értékpapírok teljes futamideje alatt.

Vállalati kötvény A vállalatok is bocsáthatnak ki kötvényeket, beruházásaik finanszírozása, esetleg korábban felvett hiteleik visszafizetése céljából. A különféle konstrukcióknak megfelelően ezek is lehetnek fix és változó, esetleg vegyes kamatozású kötvények. Amire azonban a leginkább figyelni kell, az a kibocsátó személye, hiszen míg az állam által kibocsátott papírok mögött az állam áll, ő vállal garanciát a visszafizetésükért, addig a vállalati kötvények esetén igen nagy eltérések lehetnek a kibocsátó vállalatok között. Vállalati kötvényeket az értékpapír-forgalmazó cégeknél lehet vásárolni. Mielőtt kötvényt vásárolunk, gondoljunk arra, hogy a kötvények árfolyama a futamidő alatt változik. Ha a futamidő lejárta előtt szükségünk van a pénzünkre, csak az aktuális árfolyamon tudjuk értékesíteni kötvényt, amivel lehet, hogy rosszabbul járunk, mintha megvártuk volna a futamidő végét.

Hitelintézet által kibocsátott kötvény Ha egy bank kötvény kibocsátásával kíván új forrást bevonni, akkor mérlegelnie kell ennek viszonylag magas költségeit és időigényességét.

• A zárt kibocsátású kötvények csak egy előre meghatározott kör számára érhetők el, a kibocsátáshoz nem szükséges felügyeleti engedély. • A nyílt kibocsátású kötvényeket ezzel szemben a nyilvánosságnak szánják, kibocsátásuk felügyeleti engedélyhez kötött. A nyílt kötvénykibocsátásnak számos kötelező kelléket kell tartalmaznia. A kibocsátó ún. kibocsátási tájékoztatót hoz nyilvánosságra. A tájékoztatóban mind a kibocsátót, mind a szóban forgó értékpapírt bemutatják, azok kockázatait kiemelve. Továbbá a kibocsátó vállalja, hogy pénzügyi beszámolóját félévenként nyilvánosságra hozza. A bankok által kibocsátott kötvények egy része alárendelt (subordinated) jellegű. Ez azt jelenti, hogy ezek a kötvények felszámolás esetén a betétek és egyéb nem alárendelt kötelezettségek mögött helyezkednek el a kielégítési sorrendben, továbbá legalább ötéves lejáratúak.

Azok a befektetők, akik alárendelt kötvényeket vásárolnak, magasabb kockázatot vállalnak – részben a hátrasorolt jelleg, részben egyéb szerződéses feltételek miatt –, pl. tőkehiány esetén a kamatfizetés bizonytalan ideig akár fel is függeszthető. A kibocsátó (bank) az alárendelt kötvényesek magasabb kockázatvállalását a hagyományos kötvények hozama fölötti kamatprémiummal honorálja.

•

Letéti jegy

A letéti jegyről szóló 287/2001. (XII. 26.) Kormányrendelet szerint névre szóló, hitelezési jogviszonyt megtestesítő értékpapír. A letéti jegyeket a belföldi székhelyű hitelintézetek, továbbá a külföldi székhelyű hitelintézetek magyarországi fióktelepe bocsáthatja ki idegen tőke gyarapítása céljából. A hitelintézet a letéti jegyben arra kötelezi magát, hogy a letéti jegyen megjelölt, részére befizetett pénzösszeget, az előre meghatározott kamattal együtt a mindenkori tulajdonosának, a megjelölt időben és módon megfizeti. A letéti jegy szabadon átruházható kamatozó értékpapír, a részleges vagy feltételes átruházás semmis. Kamatát a kibocsátó állapítja meg, kamatos kamatozású értékpapír, futamideje legfeljebb 3 év lehet.

A letéti jegyen alapuló követelés a beváltásra előírt határidőt követő 10. évvel elévül.

Kibocsátók: • hitelintézetek • külföldi hitelintézet fiók telepe • MNB.

•

Jelzáloglevél

Az 1997. évi XXX. törvény a Hpt.-től elkülönülten szabályozza a jelzálog-hitelintézeteket és az általuk kibocsátott jelzálogleveleket. „A jelzáloglevél kizárólag a jelzálog-hitelintézet által kibocsátott névre szóló, átruházható értékpapír.” A jelzáloglevél a bemutatóra vagy névre szóló, átruházható, állandó kamatozású értékpapír, amelyet a jelzálog-hitelintézet rendes vagy pótfedezet mellett bocsáthat ki. Jellemzően hosszú lejáratú értékpapírról van szó, amely mögött a jelzálog-hitelintézet a névérték és a kamat összegét meghaladó mértékű fedezettel rendelkezik. A fedezetet elsősorban a jelzálog-hitelintézetek, valamint az általuk refinanszírozott jelzáloghitelek mögötti jelzálogfedezetek biztosítják. Hosszú lejáratú, elsősorban az intézményi befektetők számára biztosít kedvező befektetési lehetőséget. A kibocsátó jelzálog-hitelintézet számára az ingatlan fedezettel kihelyezett állandó kamatozású hitelek refinanszírozására szolgál. A papírokat rendszeresen aukciókon lehet megvenni, de az eladás a Budapesti Értéktőzsdén is lehetséges. A jelzálog-hitelintézetnek mindenkor rendelkeznie kell a forgalomban levő jelzáloglevelek még nem törlesztett névértéke és kamata összegét meghaladó értékű fedezettel. Egy jelzálog-hitelintézet felszámolása esetén a hitelek mögötti jelzálogfedezet a jelzáloglevéltulajdonosokat illeti meg. Az MNB bevezette az ún. jelzáloghitel-finanszírozás megfelelési mutatót (JMM). A hazai bankok lejárati összhangjának eltéréseit kívánta mérsékelni azon előírással, hogy 2017. április 1-jétől a lakossági jelzáloghiteleket legalább 15 százalékban hosszú forrásokkal kellett

finanszírozni, elsősorban jelzáloglevéllel. Tavaly októberben tovább emelkedett ez a mutató, 25 százalékosra. Az elvárt futamidő is nő, 2017 áprilisában még elég volt legalább egyéves futamidejű jelzálogleveleket vásárolni, 2018 októbertől kétévesre nőtt a futamidő, 2019 októbertől pedig már minimum hároméves hitelpapírokat kell tartaniuk a hitelintézeteknek.

Bár jelzáloglevelet kizárólag jelzálog-hitelintézet bocsáthat ki, látni kell, hogy a JMM-rendelet nem

azt

eredményezi,

hogy

kizárólag

ezen

intézmények

nyújthatnak

lakossági

jelzáloghiteleket. „Hagyományos” hitelintézet úgy biztosíthatja a hosszú távú, stabil forrásokat az általa nyújtott jelzáloghitelek mögé, ha ún. refinanszírozási jelzáloghitelt vesz fel valamely jelzálog-hitelintézettől. Ebben az esetben a jelzáloglevelek közvetlenül a jelzálog-hitelintézet által nyújtott refinanszírozási

jelzáloghiteleket, közvetetten pedig a „hagyományos”

hitelintézet

jelzáloghiteleit finanszírozzák. Fontos megjegyezni, hogy a bank forrásai között csak azok az értékpapírok jelennek meg, amelyeket a bank maga bocsát ki. Ettől függetlenül gyakori, hogy a bankok nem saját kibocsátású értékpapírokat is forgalmaznak, de azok a kibocsátó, nem pedig a forgalmazó bank forrásai. Bár ezzel a bankok saját betétjeiknek és értékpapírjaiknak teremtenek konkurenciát a megtakarítási piacon, ugyanakkor díj- és jutalékjellegű bevételekre tesznek szert.

•

Állampapír

Állampapírnak nevezzük a magyar vagy külföldi állam által kibocsátott értékpapírt, melyben az állam az értékpapír névértékének visszafizetésére és kamatfizetésre vállal kötelezett-séget, tehát hitelviszonyt, az állam adósságát testesíti meg. Kockázatmentes értékpapír, mert a kamat és tőke visszafizetéséért az állam garanciát vállal. Állampapír vásárlásával tulajdonképpen az államnak adunk kölcsönt, előre meghatározott kamatra és előre meghatározott időre. Magyarországon az állam adósságát megtestesítő értékpapírok általános formái:

• kincstárjegy, amely fix kamatozású, egy éves futamidejű, • államkötvény, amely fix vagy változó kamatozású, egy éven túli lejáratú, • kincstári takarékjegy, amely kamatos kamatozású, egy vagy több éves futamidejű, • diszkontkincstárjegy, amely maximum egy éves futamidejű elemi kötvényfajta. Elsődleges piaci értékesítése 3,6 és 12 hónapos lejárattal történik. Kamatot nem fizet, lejáratkor a névértéket fizeti ki a tulajdonosának.

A kincstárjegyeket és az államkötvényeket az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) bocsátja ki. Az állampapír bemutatóra szóló értékpapír. Az állampapírok aukció, adagolt kibocsátás, jegyzés és folyamatos értékesítés útján kerülnek értékesítésre. Az állampapírok másodlagos kereskedelme tőzsdén, illetve tőzsdén kívüli piacokon (OTC = Over The Counter) zajlik. Az utóbbi nagyobb forgalommal vesz részt a másodlagos állampapír forgalmazásban.

•

Kincstárjegy

Névre szóló, átruházható, rövid lejáratú, hitelezési jogviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyben az állam (adós) arra kötelezi magát, hogy: • kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget és annak kamatát, • nem kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget • a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának/jogosultjának (hitelező) a megjelölt időben és módon megfizeti.

•

Diszkontkincstárjegy

A kincstárjegy egyik fajtája a diszkontkincstárjegy. A Diszkont Kincstárjegy 3 és 12 hónapos futamidejű, nem kamatozó értékpapír, mely névérték alatt, diszkont áron kerül kibocsátásra 10.000,- Ft-os alapcímletben. A névérték kifizetése lejáratkor, egy összegben esedékes, mely

az árfolyam-nyereségadó levonását követően kerül kifizetésre. A hozam összege a névérték és a vételár között különbség. A diszkontkincstárjegyet - az államkötvényhez hasonlóan - a belföldi magánszemélyen és gazdálkodó szervezeteken kívül a külföldi befektetők is megvásárolhatják, illetve értékesíthetik a papír teljes futamideje alatt. A Diszkont Kincstárjegy aukció útján kerül forgalomba hozatalra. A Diszkont Kincstárjegy aukciók nyilvános ajánlattétel közzétételével kerülnek meghirdetésre. Az aukción közvetlenül kizárólag az Elsődleges forgalmazók vehetnek részt. A befektetők az Elsődleges forgalmazók útján tehetnek aukciós ajánlatot.

•

Kárpótlási jegy Kárpótlási jegy nem klasszikus értékpapír. Az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír. Az állam az általa az állampolgárok vagyonában, tulajdonában, szabadságában, egészségében jogellenesen okozott károk részleges kárpótlását kívánta megoldani. A kárpótlási jegy a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett, bemutatóra szóló, átruházható értékpapír, amely felhasználható az állami vagyon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak, részvények, üzletrészek, továbbá termőföldtulajdon megvásárlására. Hitelfelvételnél a jogszabályi előírásoknak megfelelően saját erő hozzájárulásaként névértéken beszámítható. A kárpótlási jegy névértékét a rávezetett összegnek és felhalmozott kamatának összege alkotja. Bemutatóra szóló, átruházható. Nincs lejárata, esedékessége és elévülése sem.

•

Értékpapírok hozama

Egy befektető befektetési döntésének meghozatala előtt azt vizsgálja, hogy mekkora jövedelemre tehet majd szert annak segítségével. A befektetések összehasonlítására a befektetés relatív jövedelme, az úgynevezett hozama alkalmas.

Hozam = r = befektetés nettó jövedelme/befektetés költségei. A befektetés költségeit ebben az esetben úgy értelmezzük, mint annak ráfordításait. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, ha az értékpapír kamata a kibocsátó által a még hátralévő teljes futamidőre megállapításra került, a befektetési szolgáltató és a hitelintézet, valamint az a szervezet, amely törvény alapján forgalmazó igénybevétele nélkül jogosult saját kibocsátású értékpapírt forgalomba hozni, köteles kiszámítani és közzétenni az egységesített értékpapír hozam mutatót, mely által az e körbe bevont értékpapírok hozama összehasonlíthatóvá válik. A hozam – amelyet „r”-rel jelölünk – tehát a befektetés nettó jövedelmeit annak ráfordításaihoz hasonlítja. A gyakorlatban a befektetések hozamát legáltalánosabban egy éves időtartamra számoljuk ki. Ezt hívjuk annualizálásnak. Az annualizálás a hozam átszámítása egyéves időtartamra. Egy évnél rövidebb időtartamú befektetés esetén egyszerű arányosítással számolunk: a befektetés időtávjára számított hozamot osztjuk az időszakra jutó napok számával és megszorozzuk az év napjainak számával, 365-tel. Éves hozam (r) = éven belüli „t” napos hozam (rt) x (365/t) Egy évnél hosszabb időtartamú befektetés esetén olyan módszert kell választanunk, amely megfelelően kezeli azt a tényt, hogy egy éven túli időszakban a kamatok is termelnek kamatokat. Ez az úgynevezett kamatos kamatozási eljárás. Fontos, hogy a banki befektetési termékek esetében a hozamot mindig éves, vagyis annualizált módon fejezik ki. A hozam fajtáit alapvetően befolyásolja, hogy befektetésünk milyen kamatozású. Ebből a szempontból fontos, hogy milyen értékpapír-befektetésekbe fektethetjük a pénzünket. • Formailag nem kamatozó értékpapírok: pl. diszkont-kincstárjegy, amelynek lényege, hogy a befektető névérték alatt vásárolja meg a papírt, majd a futamidő végén annak névértékét kapja kézhez. A hozam ilyenkor a papír vételára és a később kifizetett névérték közötti különbség. • Fix kamatozású értékpapírok: pl. a fix kamatozású kötvények. Ekkor a befektető a kötvény névértékéhez viszonyított fix kamathoz jut hozzá bizonyos periódusonként.

• Változó kamatozású értékpapírok: pl. részvény és befektetési jegy: a befektető egy adott árfolyamon megvásárolja ezeket, majd egy drágább áron megpróbálja eladni.

Ugyanakkor a hozamok tekintetében megkülönböztetünk névleges hozamot, egyszerű hozamot, és tényleges hozamot. Névleges hozam = kamatösszeg/ névérték. Egyszerű hozam = kamatösszeg/ árfolyamérték. Tényleges hozam: a pénzáramlások jelenértékének összehasonlításával speciális eljárással számolható ki, a befektetések belső megtérülési rátájának nevezzük, formailag megfelel az egységesített hozammutatónak. A kamat és a hozam közötti különbséget, egy kötvény példáján keresztül mutatjuk be. Egy kötvény esetében a kamat az az összeg, amelyet egy értékpapírra a befizetett tőkén felül fizetnek. A kamatot mindig az értékpapír névértékéhez képest szokták megadni, százalékban. PÉLDA: Például, ha egy kötvény névértéke 10 000 Ft, az éves kamata pedig 15%, akkor lejáratkor a befektető visszakapja a korábban befizetett 10 000 Ft-os tőkét, és ehhez jön még egy évre 1500 Ft kamat. PÉLDA: Ha a példában szereplő kötvényt nem 10 000 forintért, hanem csak 9 000 forintért vásároltuk, akkor az év végén kifizetendő 11 500 forint 20,4%-os hozamot jelent (11 500/9000=1,27778). Olyan mintha a 10 000 forintos befektetésünkre 12 778 forintot kapnánk vissza. A hozam tehát a befektető haszna, és tulajdonképpen teljesen független a kamattól. A hozam három dologtól függ: a befektetett összegtől, az egy vagy több részletben visszafizetett összegek nagyságától, valamint az eltelt időtől. A hozamot - azért, hogy a különböző befektetések összehasonlíthatók legyenek - általában éves szintre átszámítva szokták megadni.

Az értékpapírok hozamát gyakran a referencia kamatlábhoz kötik.

A referencia kamatláb olyan, általánosan elfogadott, mindenki által hozzáférhető kamatláb, amely bázisul szolgál pl. hitelszerződések kamatainak, pénzügyi instrumentumok hozamainak kiszámításához.

A referencia kamatláb lehet például jegybanki alapkamat, BUBOR, LIBOR, EURIBOR,... • Jegybanki alapkamat: Az MNB irányadó kamatlába – amelyet a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizet a Magyar Nemzeti Banknál önként elhelyezett kéthetes futamidejű betétjeik után. • BUBOR: Budapest Interbank Offered Rate rövidítése, a Budapesti Bankközi Hitelkamatláb. A legaktívabb hazai bankok ajánlati árainak átlaga, amit egynapos, egy- és kéthetes időszakokra, továbbá egy évre előre minden hónapra jegyeznek.

• EURIBOR: Az Euro Interbank Offered Rate rövidítése. A frankfurti bankközi piacon jegyzett, az Európai Központi Bank szabályainak megfelelően megállapított, az euróövezetben első osztályú adósnak minősülő bankok részére 1 hetes futamidővel vagy 1 hónaptól 12 hónapig tartó futamidővel euróban kihelyezett hitelek kamatlába. Ezt használják Magyarországon is az euró alapú hitelek báziskamataként. • LIBOR:(London Interbank Offered Rate) londoni bankközi kamatláb: a londoni pénzpiaci szereplők az egymás közötti ügyletekben alkalmaznak. A LIBOR referenciakamatlábként működik, több devizára és több időszakra vonatkoztatva.

•

Kollektív befektetési formák, különösen: ABA definíciója; ÁÉKBV definíciója; kockázati tőkealap definíciója; nettó eszközérték definíciója; zárt végű és nyílt végű befektetési alap definíciója